Ladányi Klára – Megbabonázva

A lehanyatló nap sugarai bíbor színben csillantak meg a jégtöviseken. A nyári erdő ágait meleg szellő ringatta. Tom nagyot szippantott a virágoktól édeskés levegőből, majd hangosan kifújta. A fiú meglódította a gyeplőt, mire a lovasszekér nyikorogva indult el a deres mögött.

Tom tudta, hogy apja nem lesz boldog, amiért sötétedés után elindult az erdőn keresztül, de ő nem tartott az éjszakától. A jégtövisest úgy ismerte, amint a tenyerét, és ezen a külhonban töltött idő sem változtatott.

Az éjszaka szürke leple rátelepedett a tájra. A lombok közé nappalra visszahúzódott madarak felélénkültek. Jelenlétüktől a szekér elé befogott ló lelassult.

– Menj, Foltos! – nógatta Tom a derest.
Ahogy a ló megindult, a fiú csuklója köré fonta a gyeplőt, ami csúszóssá vált nyirkos kezében. Nyakát nyújtogatva kémlelt az erdő sűrűje felé. A fülét hegyezte, de csak a szíve dobolását hallotta.

Nem sokkal később azonban egy ismerős dallamot hozott felé a szél. Tom szíve nagyot dobbant. Jól ismerte az erdei szirének dalát és különösen ezt a hangot.
Bár a szemére álmosság lopódzott, a fiú megrázta a fejét, és füttyentett egyet. Az ének egy csapásra abbamaradt.

– Tom?
A fiú leugrott a bakról, és a hang irányába szaladt.
– Mila!
– Tom!
A két fiatal egy hosszú ölelésben találkozott össze. Percekig szorították egymást, szó nélkül. Amikor eltávolodtak egymástól, Tom észrevette, hogy a lány arcán könnyek csillognak.

Végigmérte gyerekkori barátját, de szinte rá sem ismert Milára. Amikor elment, egy szeplős kislánytól búcsúzott el, most azonban egy fiatal nővel találkozott. A földigérő, ezüstösen csillogó ruha kiemelte, mennyire megnyúlt a lány alajka, és ezzel együtt mennyivel teltebbé is vált. Mila arcáról eltűntek a szeplők, az ismerős acélkék szempárban valami új fény csillant, ami összezavarta a fiút.

– De megnőttél! – ujjongott Mila. Dús ajka mosolyra húzódott, amitől Tom gyomrát egyszeriben meleg remegés öntötte el.

Letelepedtek az öreg üvegtövis alá, ahogy kiskorukban tették.

– Na és, kitanultad a kovácsmesterséget az Órmon túl? – faggatta Mila.
– Ki bizony. Most már én is kovács vagyok az Öreg Mester mellett.
– Szépen meg is emberesedtél! – nevetett fel a lány.
– Te is megváltoztál.
– Igen! Most már teljes értékű erdei szirén lettem! Kívülről fújom az összes ősi áriát.
– Hallottam, hogy megtaláltad a hangod – mosolyodott el Tom. Egy pillanatra csönd ült közéjük. A balzsamos szellő megcirógatta a fiatalok arcát.

Tom mélyen Mila szemébe nézett. A lány tejfölszőke haja lágyan ringott arca mellett. A fiú hirtelen késztetést érzett, hogy Mila füle mögé tűrjön egy kósza tincset. Ahogy Tom kérges ujja a lány puha bőréhez ért, egy ezüst villám szaggatta szét a tintakék eget. A távolban öblös moraj zúgott fel. Foltos idegesen nyerített egyet.

– Jobb, ha mész – súgta Mila.

Tom addig nem tudta, mennyire hiányzott neki Mila az elmúlt négy évben, amíg újra nem találkoztak. A lány arcvonásai beleégtek az elméjébe, és többé ki sem tudta őt törölni onnan. Éjjelente álmatlanul feküdt rongyos lepedővel fedett ágyán, nappal alig tudott a munkájára koncentrálni. Csak Milára tudott gondolni.

A szirén hangja kristálytisztán csengett az erdő fái közt. Tomot mágnesként vonzotta az andalító ária, melynek szövegét nem értette, de gyermekkoruk közös játékaiban Mila minden titkot felfedett a fiú előtt. A lány a vágyról énekelt, mely a férfiak szívében lángra lobban, hogy hősszerelmes lovagként az életüket adják a szeretett hölgyért. Varázslat fűzte össze az ősi nyelv szavait, titkos mágia. A falubeli vének nem hiába intették óvva a férfiakat az erdőtől.

Tom ezt akkoriban nem értette meg. Most, hogy megtapasztalta a szirének erejét, tudta, hogy az ősöknek igaza volt. Mégsem tudott ellenállni. A lába vitte előre, szinte szaladt Mila felé. A vágy, hogy vele lehessen, méregként áradt szét az ereiben.

Mila elhallgatott, ahogy meglátta Tomot, és elmosolyodott. A fiú megtorpant. A gyomrából a melegség mindenfelé szétterjedt. A mellkasát feszítette valami megfoghatatlan. A fejében képek sokasága zsongott. Milát látta maga előtt hófehér ruhában, szőke hajában mirtuszkoszorúval. Apró gyerekek szaladgáltak az üvegtövisek között. A szívében tudta, hogy Mila mellett akar megöregedni.

– Tom?

A fiú minden porcikájában remegett, ahogy a lány elé lépett és határozottan magához ölelte őt. Ajkuk mohó csókban olvadt össze. Tom érezte, ahogy Mila lába megroggyan és a teste egy kissé elernyed az ölelésében.

Hosszan, szenvedélyesen csókolták egymást. A fiú soha nem tapasztalt még ilyen erős vágyat valaki iránt, ami egyszerre volt követelőző és gyengéd. Soha többé nem akarta elengedni Milát.

A lány teste hirtelen megfeszült, és elkapta a fejét a fiútól.

– Menj innen! – sziszegte.
Tom ledermedt, mintha egy dézsa jeges vízzel öntötték volna nyakon.
– Tessék?
– Menj el! – szűrte ki fogai közt a szirén. – Menj már!
Mila taszított egyet Tomon, akinek lába ismét mozgásba lendült. A fiú a fák között találta magát, habár fogalma sem volt, hogy került oda. Az egyik öreg üvegtövis törzse mögött megbújva figyelte Milát, aki ismét énekelni kezdett. Hamarosan egy vándor lépett a lány elé, szemében üres révület kongott. Mila kezébe vette az ismeretlen férfi arcát és olyan közel húzta magához, hogy az orruk szinte összeért. A szirén ajka résnyire kinyílt, mintha meg akarná csókolni őt, ám ekkor a lány torkából mély hörgés támadt. A férfi testéből pókfonálszerű szálak szöktek ki, melyek Mila szájába szaladtak.

Tomot jeges émelygés fogta el, lábából kiszaladt minden erő. Keze nedvesen simult az üvegtövis repedezett kérgéhez. A fiúnak be kellett csuknia a szemét, nehogy visszajöjjön a vacsorája a látványtól.
Melegség szaladt át a tarkóján, majd Mila mézédes suttogását hallotta közvetlen a füle mellől.

– Nem lehetek a tiéd…

Tom szeme kipattant, de senki nem volt mellette. Az ismeretlen vándor az egyik üvegtövis törzsének támasztva aludt, arca békét sugárzott.

A fiú sarkon fordult és rohanni kezdett. Soha többé nem ment az üvegtövises közelébe napnyugta után.

Ezek is kedvedre valók lehetnek

Your email will not be published. Name and Email fields are required

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .