Ladányi Klára – Megbabonázva

A lehanyatló nap sugarai bíbor színben csillantak meg a jégtöviseken. A nyári erdő ágait meleg szellő ringatta. Tom nagyot szippantott a virágoktól édeskés levegőből, majd hangosan kifújta. A fiú meglódította a gyeplőt, mire a lovasszekér nyikorogva indult el a deres mögött.

Tom tudta, hogy apja nem lesz boldog, amiért sötétedés után elindult az erdőn keresztül, de ő nem tartott az éjszakától. A jégtövisest úgy ismerte, amint a tenyerét, és ezen a külhonban töltött idő sem változtatott.

Az éjszaka szürke leple rátelepedett a tájra. A lombok közé nappalra visszahúzódott madarak felélénkültek. Jelenlétüktől a szekér elé befogott ló lelassult.

– Menj, Foltos! – nógatta Tom a derest.
Ahogy a ló megindult, a fiú csuklója köré fonta a gyeplőt, ami csúszóssá vált nyirkos kezében. Nyakát nyújtogatva kémlelt az erdő sűrűje felé. A fülét hegyezte, de csak a szíve dobolását hallotta.

Nem sokkal később azonban egy ismerős dallamot hozott felé a szél. Tom szíve nagyot dobbant. Jól ismerte az erdei szirének dalát és különösen ezt a hangot.
Bár a szemére álmosság lopódzott, a fiú megrázta a fejét, és füttyentett egyet. Az ének egy csapásra abbamaradt.

– Tom?
A fiú leugrott a bakról, és a hang irányába szaladt.
– Mila!
– Tom!
A két fiatal egy hosszú ölelésben találkozott össze. Percekig szorították egymást, szó nélkül. Amikor eltávolodtak egymástól, Tom észrevette, hogy a lány arcán könnyek csillognak.

Végigmérte gyerekkori barátját, de szinte rá sem ismert Milára. Amikor elment, egy szeplős kislánytól búcsúzott el, most azonban egy fiatal nővel találkozott. A földigérő, ezüstösen csillogó ruha kiemelte, mennyire megnyúlt a lány alajka, és ezzel együtt mennyivel teltebbé is vált. Mila arcáról eltűntek a szeplők, az ismerős acélkék szempárban valami új fény csillant, ami összezavarta a fiút.

– De megnőttél! – ujjongott Mila. Dús ajka mosolyra húzódott, amitől Tom gyomrát egyszeriben meleg remegés öntötte el.

Letelepedtek az öreg üvegtövis alá, ahogy kiskorukban tették.

– Na és, kitanultad a kovácsmesterséget az Órmon túl? – faggatta Mila.
– Ki bizony. Most már én is kovács vagyok az Öreg Mester mellett.
– Szépen meg is emberesedtél! – nevetett fel a lány.
– Te is megváltoztál.
– Igen! Most már teljes értékű erdei szirén lettem! Kívülről fújom az összes ősi áriát.
– Hallottam, hogy megtaláltad a hangod – mosolyodott el Tom. Egy pillanatra csönd ült közéjük. A balzsamos szellő megcirógatta a fiatalok arcát.

Tom mélyen Mila szemébe nézett. A lány tejfölszőke haja lágyan ringott arca mellett. A fiú hirtelen késztetést érzett, hogy Mila füle mögé tűrjön egy kósza tincset. Ahogy Tom kérges ujja a lány puha bőréhez ért, egy ezüst villám szaggatta szét a tintakék eget. A távolban öblös moraj zúgott fel. Foltos idegesen nyerített egyet.

– Jobb, ha mész – súgta Mila.

Tom addig nem tudta, mennyire hiányzott neki Mila az elmúlt négy évben, amíg újra nem találkoztak. A lány arcvonásai beleégtek az elméjébe, és többé ki sem tudta őt törölni onnan. Éjjelente álmatlanul feküdt rongyos lepedővel fedett ágyán, nappal alig tudott a munkájára koncentrálni. Csak Milára tudott gondolni.

A szirén hangja kristálytisztán csengett az erdő fái közt. Tomot mágnesként vonzotta az andalító ária, melynek szövegét nem értette, de gyermekkoruk közös játékaiban Mila minden titkot felfedett a fiú előtt. A lány a vágyról énekelt, mely a férfiak szívében lángra lobban, hogy hősszerelmes lovagként az életüket adják a szeretett hölgyért. Varázslat fűzte össze az ősi nyelv szavait, titkos mágia. A falubeli vének nem hiába intették óvva a férfiakat az erdőtől.

Tom ezt akkoriban nem értette meg. Most, hogy megtapasztalta a szirének erejét, tudta, hogy az ősöknek igaza volt. Mégsem tudott ellenállni. A lába vitte előre, szinte szaladt Mila felé. A vágy, hogy vele lehessen, méregként áradt szét az ereiben.

Mila elhallgatott, ahogy meglátta Tomot, és elmosolyodott. A fiú megtorpant. A gyomrából a melegség mindenfelé szétterjedt. A mellkasát feszítette valami megfoghatatlan. A fejében képek sokasága zsongott. Milát látta maga előtt hófehér ruhában, szőke hajában mirtuszkoszorúval. Apró gyerekek szaladgáltak az üvegtövisek között. A szívében tudta, hogy Mila mellett akar megöregedni.

– Tom?

A fiú minden porcikájában remegett, ahogy a lány elé lépett és határozottan magához ölelte őt. Ajkuk mohó csókban olvadt össze. Tom érezte, ahogy Mila lába megroggyan és a teste egy kissé elernyed az ölelésében.

Hosszan, szenvedélyesen csókolták egymást. A fiú soha nem tapasztalt még ilyen erős vágyat valaki iránt, ami egyszerre volt követelőző és gyengéd. Soha többé nem akarta elengedni Milát.

A lány teste hirtelen megfeszült, és elkapta a fejét a fiútól.

– Menj innen! – sziszegte.
Tom ledermedt, mintha egy dézsa jeges vízzel öntötték volna nyakon.
– Tessék?
– Menj el! – szűrte ki fogai közt a szirén. – Menj már!
Mila taszított egyet Tomon, akinek lába ismét mozgásba lendült. A fiú a fák között találta magát, habár fogalma sem volt, hogy került oda. Az egyik öreg üvegtövis törzse mögött megbújva figyelte Milát, aki ismét énekelni kezdett. Hamarosan egy vándor lépett a lány elé, szemében üres révület kongott. Mila kezébe vette az ismeretlen férfi arcát és olyan közel húzta magához, hogy az orruk szinte összeért. A szirén ajka résnyire kinyílt, mintha meg akarná csókolni őt, ám ekkor a lány torkából mély hörgés támadt. A férfi testéből pókfonálszerű szálak szöktek ki, melyek Mila szájába szaladtak.

Tomot jeges émelygés fogta el, lábából kiszaladt minden erő. Keze nedvesen simult az üvegtövis repedezett kérgéhez. A fiúnak be kellett csuknia a szemét, nehogy visszajöjjön a vacsorája a látványtól.
Melegség szaladt át a tarkóján, majd Mila mézédes suttogását hallotta közvetlen a füle mellől.

– Nem lehetek a tiéd…

Tom szeme kipattant, de senki nem volt mellette. Az ismeretlen vándor az egyik üvegtövis törzsének támasztva aludt, arca békét sugárzott.

A fiú sarkon fordult és rohanni kezdett. Soha többé nem ment az üvegtövises közelébe napnyugta után.

Oszd meg a bejegyzést

Ezek is kedvedre valók lehetnek

Your email will not be published. Name and Email fields are required

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .