Bálint Erika első regénye, az Adj esélyt! idén jelenik meg a Könyvmolyképző Kiadónál.
Erről is beszélgetünk az írónővel készített interjúban…
- Köszönöm, hogy lehetőséget adtál elolvasni az Adj Esélyt! című regényedet.
Neked ez az első regényed. Erre pedig lecsapott a Könyvmolyképző Kiadó. Te nem az Aranymosás pályázatán vettél részt, hanem a Kéziratszervizbe küldted be. Miért a kéziratszerviz és nem a pályázat?
Én köszönöm, hogy elolvastad, és remélem, lesznek sokan, akik szintén el fogják olvasni.
Azt kérdezed, miért a Kéziratszerviz? Amikor megírtam a történetet, és már sokadjára végigmentem rajta, csiszolgattam, formáztam, eljött egy pillanat, amikor úgy éreztem, én magamtól már nem tudom jobbá tenni. Voltak kétségeim, nem akartam így beadni az Aranymosás pályázatra. És akkor arra gondoltam, meg kéne nézetni egy hozzáértő szerkesztővel. Kézenfekvőnek megoldásnak tűnt a kiadó kéziratszervize. Ez október elején volt, a Kéziratszerviz átfutási ideje egy hónap, tehát a pályázatig lett volna idő a hibák kijavítására, nagyobb eséllyel lehetett volna indulni.
- Milyen érzés volt, amikor a Kéziratszervizből egy olyan visszajelzést kaptál, hogy megjelentetnék a könyvedet?
Nagyon nagy öröm volt. Szinte el sem akartam hinni. De még hosszú hónapokat kellett várni, amíg a kéziratot elolvasta a főszerkesztő és a kiadó igazgatója is. Csak miután ők rábólintottak, akkor vált véglegessé, hogy kiadásra kerül a könyv.
- Be kell valljam, hogy nem az én műfajom, amiben a regény íródott, a történet mégis teljesen magával ragadott. Az egyik szereplő, aki a szívemhez nőtt, Adorján, a főszereplő. Mi inspirálta Adorján alakját, történetét?
A sztorinak van némi valóságalapja. Egyszer találkoztam egy homoszexuális párral, az egyikük épp akkoriban hagyta ott a feleségét és a gyerekét, emiatt az új szerelem miatt. És ez elgondolkodtatott. Vajon milyen lehetett neki meghozni ezt a döntést? Milyen indokai lehettek mellette és ellene? Hogyan hatott az ő lépése a volt családjára? Igyekeztem ezekre a kérdésre válaszolva olyan történetet írni, ahol nem vagyok elfogult egyik féllel sem, ahol miden szereplő elmondhatja, mit érez, mit, és miért tesz ebben a csöppet sem egyszerű szituációban. Persze ez a sztori csak a képzelet műve, úgyhogy az életben számtalan más variáció is előfordulhatott volna.
- Ez nem egy könnyű olvasmány, ismerve Adorján múltját és titkait. Hozzád ez a fajta életszemlélet és műfaj áll közel?
Azt hiszem, az életszemléletem nem pesszimista, sőt. Szeretek nevetni, magamon és másokon is, hiszek abban, hogy mindenből, a szomorú és fájdalmas dolgokból is lehet építkezni. De íróként „földhöz ragadt”, ha úgy tetszik, realista vagyok. A valóság érdekel, és a valós emberek, az ő történeteik fognak meg, és a valóság, mint tudjuk, sokszor keserű. Azért általában, mint ebben a regényben is, igyekszem, hogy legalábbis a remény, hogy minden jóra fordul, ott legyen a történet végén.
- Ha jól éreztem Adorján a végletekig racionális ember. Igaz ez?
Igen, ő egészen végig ebbe kapaszkodik, hogy ő racionális gondolkodású, és racionális döntést hozott akkor is, amikor végleg lemondott a gyerekéről. Már súlyos beteg, és túl van a fiával történt kudarcba fulladt, második találkozásán is, amikor ráébred, hogy az, amit ő racionalitásnak nevezett, a magánéletében nem volt más, mint gyávaság, félelem attól, hogy kiderül a mássága, és akkor oda a karrierje. Egy átivott éjszaka után azt mondja: „én ma rájöttem, néha jó, ha az ember hülye, mert a logika meg a racionalitás gyilkos dolog tud lenni, meg tud ölni mindent, ami emberi.”
- Ebben a könyvben, úgy éreztem Éva viselte az antagonista terhét. Egy erős nő, aki mégsem képes túllépni a múlt sérelmein, azon, hogy Adorján egy férfiért hagyta el őt és a fiát, Tomit. Szerinted felül lehet kerekedni az ilyen sérelmeken?
Én erről azt gondolom, az ember nagyon okos tud lenni bizonyos dolgokban, amíg az a dolog nem vele történik meg. De nőként gondoljunk csak bele, már az is micsoda feldolgozhatatlannak tűnő fájdalom, ha a párunk akkor hagy ott minket, amikor nem is számítunk rá, vagy amikor mi még szeretjük őt. És akkor még egy ilyen indokkal, hogy egy férfit szeret. Nő és ember legyen a talpán, akit ez nem taglóz le. Persze nem vagyunk egyformák, lehet, van, aki hamarabb túljut ezen a döbbeneten, másnak meg egy élet sem elég, hogy feldolgozza.
- Jól érzem, Éva a makacsságával néha már önmaga ellensége is? Szándékosan okoz magának fájdalmat?
Itt lehet folytatni az előző kérdésre adott választ. Éva olyan típus, aki nem tudja feldolgozni az őt ért sérelmet, azt, hogy Adorján egy férfi miatt hagyta el. Az utolsó pillanatig megmarad benne a düh és a revans vágya, ez határozza meg a gondolatait és a tetteit, és csak akkor képes változtatni, amikor már a fia, Tomi elvesztése a tét.
- Tomi élete megtörik, amikor az apja visszatér az életébe. A kisfiú emlékei tönkre mennek, a szellemkép, amit eddig hordozott eltűnik. Tomi életében mekkora törést tud okozni az, hogy jóformán semmit sem tud az apjáról? Illetve, ha jól emlékszem, ő halottnak hiszi. Nem okoz ez olyan sebeket, amit később már az idő sem képes meggyógyítani?
Tomit sokként éri az apja megjelenése, és főleg az, amikor kiderül róla, hogy egy férfival él együtt. Számára is idő kell, hogy feldolgozza ezt a tényt. De ő fiatal, ezért talán könnyebb neki, és segíti őt egy kibontakozó szerelem is abban, hogy túljusson a mélyponton, és hozzon egy döntést az apjával kapcsolatban.
- A másik nagy kedvencem Ákos volt, Adorján párja. Ő ízig-vérig férfi a javából, képes volt szembe szállni Adorjánnal, hogy a saját eszméit, hitét megtarthassa, mégis segített neki. Neked melyik volt az a szereplő, aki a legközelebb állt a szívedhez és miért?
Én mindegyik hősömet szeretem. De a főszereplőkön kívül is vannak kedvenceim. Például Nagyanyó, a maga egyszerű és józan világlátásával, és Egon, Éva öccse, aki durvasággal, agresszióval próbálja leplezni sérülékenységét. És persze Kati, Éva barátnője, aki bölcs könnyedségével igazán irigylésre méltó nő.
- Persze a legfontosabb dolog: Készül az új kézirat? Ha igen, ebben a műfajban maradsz vagy kipróbálsz valami újat?
Tulajdonképpen készen van. Igen, ez is realista történet, egy nő története, aki az ötvenedik születésnapja körül rádöbben, hogy tulajdonképpen elszúrta az életét. Végigjár egy nehéz és fájdalmas utat, de végül rátalál önmagában arra az emberre, aki új életet tud kezdeni.
- Reméljük hamarosan ezt is olvashatjuk tőled. Ezúton is köszönöm az interjút, és a lehetőséget, hogy elolvashattam az Adj esélyt!
Én köszönöm az interjút.
