Bálint Erika – Adj esélyt! (hírek 3.)

Íme három vallomás a három főszereplőtől: Adorján, a volt felesége, Éva, és a közös fiúk, Tomi szólal meg egy-egy szívbemarkoló gondolat erejéig:

Adorján:

“Akkor kezdődött minden, amikor a Tiborral töltött éjszakát és
anyám öngyilkosságát összebilincselte bennem a bűntudat.
Hosszú évekig szorított a szégyen, hogy nem voltam mellette,
hogy egy férfival szeretkeztem, miközben ő a halálra készült.
Ákos ezt nem akarja megérteni, pedig talán minden másképp történik,
ha a lelkiismeret nem alakítja át az események véletlen sorozatát
ok-okozati összefüggéssé. Akkor talán hamarabb elfogadom, hogy
én más vagyok, mint a többi férfi, és nem követem el azokat a hibákat,
amik végül odavezettek, hogy el kellett hagynom a fiamat.
De én elkövettem őket.”

Éva:

“Hogy magyarázzam meg a fiamnak, miért nem akarom, hogy
visszatolakodjon az életünkbe az apja? Hogy értethetném meg vele,
hogy Adorján testi-lelki nyomorékot csinált belőlem? Meséljem
el neki, hosszú évekig mennyire feszült voltam? Hogy remegett a
kezem, fájt a fejem, éjszakánként pedig csak feküdtem az ágyban,
és azt hittem, megőrülök? És amikor századszorra mentem le a
körzeti orvoshoz, azt mondta, felírhat nekem bármennyi nyugtatót
és altatót, de ez nem fogja megoldani a problémámat. Azzal
adta át a receptet, hogy még fiatal vagyok, partnerre van szükségem,
és megkérdezte, értem-e, miről beszél.
Hogyne, persze hogy értettem. De képtelen voltam bárkit is
közel engedni magamhoz. Pedig Kati, a kolléganőm mindig azt
mondta, nehogy már ebből csináljak problémát, mindig lehet találni
tettre kész pasikat, csak körül kell nézni. De Kati egy életművész,
neki könnyű.”

Tomi:

“Sokáig próbáltam kitalálni, miért nem keres engem. Először
azon agyaltam, talán felhúztam valamivel, de nem tudtam rá-
jönni, mivel, mert az apám ritkán szidott meg bármiért is. Ké-
sőbb arra kezdtem gondolni, biztos meghalt, azért nem jön, de
ha megkérdeztem Anyát, ő azt mondta, nem tudja, és hagyjam
már békén az örökös kérdezősködéssel, már százszor megmondta,
fogalma sincs, mi van az apámmal. És ez így ment éveken
keresztül. Nyüstöltem Anyát, aztán Nagyanyót nyúztam tovább,
aki mindig ugyanazt válaszolta, kérdezzem meg anyámat. Amikor
azt feleltem, már megkérdeztem, és ő nem tudja, akkor Nagyanyó
olyan „itt a vége fuss el véle” mozdulattal széttárta a karját,
hogy ő se.gy aztán szerettem azt hinni, hogy meghalt az apám, mert
nem bírtam felfogni, mi másért nem keres engem. Már gimis voltam,
amikor egyszer újra megkérdeztem anyámat, és akkor azt
mondta, jó, ha annyira tudni akarom, meghalt.
És most találkozni akar velem az apám!?
Hogy tehették ezt velem?”

Oszd meg a bejegyzést

Ezek is kedvedre valók lehetnek

Your email will not be published. Name and Email fields are required

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..