Eszes Rita – Rókatündér (hírek 1.)

Itt az ideje, hogy megismerjük Eszes Rita legújabb regényének a szereplőit is, ha már nemsokára a boltok polcain üdvözölhetjük őket.

Midori:

“Ha ember vagyok, örökké űz a vágy. Hív a szabadság, kell, hogy a természet illat kavalkádja átjárja az orromat,
hogy minden egyes érző szőrszálam belekapaszkodjon a napfénybe és a hóesésbe.
A magam ura akarok lenni, aki azt teszi, amit csak akar.
De ha róka vagyok, az emberek közé visz a kíváncsiságom.
Tudni akarom, mit és miért csinálnak. Hogyan képesek együttműködni és alkalmazkodni és közösen alkotni valami szépet? Nézni és érinteni akarom őket, hallani a gondolataikat és meglesni az álmaikat.
Hát nem teljesen lehetetlen helyzet ez?”

Akira:

“Korábban sosem beszélt lányokról, talán ezért is tudtam magam annak érezni mellette.
Az apjáról sem beszélt. Csak mindennapi apróságokról, meg olyan dolgokról,
amik akkor és ott helyénvalónak és fontosnak tűntek.
A hegyek mögé lebukó nap aranyló fényéről, ami lángba borítja az erdőt,
és éhes lángcsóvákká változtatja a vadászni induló rókákat.
Vagy a szeleken vitorlázó sirályok kagylófogó énekéről,
amikor mind egy közös táncban keringve csapnak le élelemért.
Emlékszem, akkor szerettem belé, mikor elmesélte, hogy gyerekként kifeküdt a partra,
és órákon át csak simogatta a feje felett elúszó felhőket.
Ilyet azért nem sokan csinálnak, nem igaz?
Akkor jöttem rá, hogy nem az emberi társaságot, hanem ezt az embert szeretem. “

Rei:

“Lenéz saját magára, aztán rágyújt egy újabb szál cigarettára.
Ő tényleg nem átlagos alkatú lány, nincs vékony madárcsontja, sem ceruza alkata, amilyennek egy japán szépségnek lennie kell. Izmos és hozzám képest vastag, erős combja van és nagy melle.
A neve azt jelenti, harang, és ezt a külsejéhez adva sejtem, hogy kiskorában sok csúfolódásban lehetett része. Önérzetes lánynak tűnik, az igazi énje mégis elbújik valahol az átalakított egyenruha és a rákent sminkréteg mögött.”

Tristan:

“Eltűnik a konyhában, én meg kettesben maradok a sráccal,
aki az asztal túloldalán áll éppen úgy lefagyva, mint én,
és az utolsó tányért szorongatja a kezében, amit még nem tett le a terítésnél.
Egy fél fejjel magasabb csak nálam, de csupa izom, komoly bicepszekkel,
a haja kócos és barna, az arca erősen borostás és a szeme, jó ég, kék, mint a víz.
Sosem láttam még ilyen kék szemeket! Ahogy nem nagyon láttam még élőben külföldit sem.”

Chantalle:

“Tristan tépkedni kezdi a papírt, közben még mindig átkarol engem, én pedig helyezkedni próbálok a szorításában, mert úgy érzem, megfojt. Amikor hátra fordulok, megpillantom a lépcsőn a leggyönyörűbb lányt, akit valaha láttam. Nem tudom, mióta állhat ott, de nem tűnik elégedettnek. Lassan elindul lefelé, kicsit megemelve hosszú, piros ruhájának alját.
Platinaszőke haja a tarkóján van összefogva és egészen a derekáig leér. Nagy, kék szemében döbbenettel vegyes utálat ül, telt, vörösre festett ajkát pedig sértődötten lebiggyeszti. Amikor mögénk ér, egy pillanatra megáll, aztán átcsusszan köztem és az ajtónyílás között úgy, hogy közben szorosan összetapadunk, a hátamon érzem a mellét, és megcsap a cigarettával keveredő, nehéz, fűszeres illata. Mire a túloldalon kibukkan, már boldogságtól ragyog az arca.
Mérgező színű csókkal tapad Tristan szájára, és ebből a kényelmetlen, tíz centis közelségből még azt is láthatom, ahogy a nyelvét becsúsztatja a fogai közé.”

Oszd meg a bejegyzést

Ezek is kedvedre valók lehetnek

Your email will not be published. Name and Email fields are required

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..