Meghitt pillanatok antológia – részletek a novellákból 1.

Lassan megjelenik a Könyvmolyképző Kiadó karácsonyi antológiája, és ennek örömére íme néhány részlet az Apolló Tintafoltjai íróinak tollából:

L. K. Patrícia: Az idő minden sebet…

Lili a temetőbe érkezik, de nem biztos abban, hogy van ereje eljutni a sírig, amit meg akar látogatni. Először azért telepszik le a padon üldögélő idős bácsi mellé, hogy nyerjen egy kis időt – azonban hamarosan rájön, hogy sokkal többet nyerhet a beszélgetéseiktől: megnyugvást, elfogadást.

Senkinek se lenne szabad megtapasztalni, hogy milyen fiatalon elveszteni valakit, aki nagyon közel áll hozzánk – de ha megtörtént, vajon hogyan lehet feldolgozni a veszteséget?

Részlet a novellából:

„– Szép óra – mondja, csak hogy mondjon valamit.

– A feleségemtől kaptam az ötvenedik házassági évfordulónkra. – Van valami az öregúr szomorúan mosolygó hangjában, amitől Lili visszatartott lélegzettel figyel, de a férfi nem folytatja. Megint rájuk borul a temető csendje, és Lili figyelme elkalandozik.”

Vélemény a novelláról:

„A gyász magányából csak a könnyek csillogó ösvényén vezet ki az út, de mindig könnyebb ezt az utat megtenni, ha valaki mellettünk áll és fogja a kezünk. Erről szól ez a meleg hangú történet.”

M. H. Sethemba író

 

Zugligeti Enna: Miért gyűrődik a Duna?

Liv és Bogi testvérek, mégis mintha megannyi dolog közéjük állna. Másképp emlékeznek a gyerekkorukra, másképp ítélik meg az apjukat és másképp dolgozzák fel az anyjuk elvesztését. Hétről hétre találkoznak, de alig találnak közös szavakat.

Vajon el tudnak indulni egymás felé? Megadhatják egymásnak azt a biztonságérzetet és szeretetet, amire szükségük lenne?

Részlet a novellából:

„Hallgattunk. Vártunk, míg a kérdés le nem ülepszik a csendben, kirajzolva az őszinte választ.

De igen. Bogi az egyetlen, aki még megmaradhatott volna nekem, mégis megfosztott magától. Talán ezt gyászolom a rengeteg könnyel.

Eddig azt hittem, Bogi közömbös. Már nem szeretem, ismerős idegen, akibe még kapaszkodok a régi életem miatt. Megdörzsöltem a mellkasom. Hülye voltam. Még hogy sosem szerettem igazán!

Csak a szeretet tud ennyire fájni…”

Vélemény a novelláról:

„Hétköznapi valóság egy nem mindennapi szemüvegen át. Egyszerű történet, mély jelentés és apró, rejtett részletek hívják az olvasót, hogy túllendüljön azon, ami a papíron áll. Minél többször olvasom, annál több meglepetés ér, mert ebben a novellában több a mondanivaló, mint a csattanó.”

Vikka

 

További érdekességek és részletek az Aranymosás Irodalmi Magazinban.

 

Ezek is kedvedre valók lehetnek

Your email will not be published. Name and Email fields are required

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .