Meghitt pillanatok antológia – részletek a novellákból 1.

Lassan megjelenik a Könyvmolyképző Kiadó karácsonyi antológiája, és ennek örömére íme néhány részlet az Apolló Tintafoltjai íróinak tollából:

L. K. Patrícia: Az idő minden sebet…

Lili a temetőbe érkezik, de nem biztos abban, hogy van ereje eljutni a sírig, amit meg akar látogatni. Először azért telepszik le a padon üldögélő idős bácsi mellé, hogy nyerjen egy kis időt – azonban hamarosan rájön, hogy sokkal többet nyerhet a beszélgetéseiktől: megnyugvást, elfogadást.

Senkinek se lenne szabad megtapasztalni, hogy milyen fiatalon elveszteni valakit, aki nagyon közel áll hozzánk – de ha megtörtént, vajon hogyan lehet feldolgozni a veszteséget?

Részlet a novellából:

„– Szép óra – mondja, csak hogy mondjon valamit.

– A feleségemtől kaptam az ötvenedik házassági évfordulónkra. – Van valami az öregúr szomorúan mosolygó hangjában, amitől Lili visszatartott lélegzettel figyel, de a férfi nem folytatja. Megint rájuk borul a temető csendje, és Lili figyelme elkalandozik.”

Vélemény a novelláról:

„A gyász magányából csak a könnyek csillogó ösvényén vezet ki az út, de mindig könnyebb ezt az utat megtenni, ha valaki mellettünk áll és fogja a kezünk. Erről szól ez a meleg hangú történet.”

M. H. Sethemba író

 

Zugligeti Enna: Miért gyűrődik a Duna?

Liv és Bogi testvérek, mégis mintha megannyi dolog közéjük állna. Másképp emlékeznek a gyerekkorukra, másképp ítélik meg az apjukat és másképp dolgozzák fel az anyjuk elvesztését. Hétről hétre találkoznak, de alig találnak közös szavakat.

Vajon el tudnak indulni egymás felé? Megadhatják egymásnak azt a biztonságérzetet és szeretetet, amire szükségük lenne?

Részlet a novellából:

„Hallgattunk. Vártunk, míg a kérdés le nem ülepszik a csendben, kirajzolva az őszinte választ.

De igen. Bogi az egyetlen, aki még megmaradhatott volna nekem, mégis megfosztott magától. Talán ezt gyászolom a rengeteg könnyel.

Eddig azt hittem, Bogi közömbös. Már nem szeretem, ismerős idegen, akibe még kapaszkodok a régi életem miatt. Megdörzsöltem a mellkasom. Hülye voltam. Még hogy sosem szerettem igazán!

Csak a szeretet tud ennyire fájni…”

Vélemény a novelláról:

„Hétköznapi valóság egy nem mindennapi szemüvegen át. Egyszerű történet, mély jelentés és apró, rejtett részletek hívják az olvasót, hogy túllendüljön azon, ami a papíron áll. Minél többször olvasom, annál több meglepetés ér, mert ebben a novellában több a mondanivaló, mint a csattanó.”

Vikka

 

További érdekességek és részletek az Aranymosás Irodalmi Magazinban.

 

Oszd meg a bejegyzést

Ezek is kedvedre valók lehetnek

Your email will not be published. Name and Email fields are required

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..