Meghitt pillanatok antológia – részletek a novellákból 3.

Lassan megjelenik a Könyvmolyképző Kiadó karácsonyi antológiája, és ennek örömére íme újabb néhány részlet az Apolló Tintafoltjai íróinak tollából:

Őszi Alíz: Tudsz úgy hallgatni, mint a csillagok?

Néha az ember olyasvalakire szeretné bízni a titkát, aki biztosan nem próbál semmi okosat mondani, csak meghallgat. Mint a csillagok. És mint a szomszéd fiú, aki megígéri, hogy faarccal hallgatja végig. Tilda és Ottó éveken keresztül mesél titkokat egymásnak.

De vajon nem változik-e meg a barátság, ha valakivel újra és újra titkokról beszélgetünk? Vajon minden titok őszinte? És mennyi mindent él túl egy ilyen kapcsolat? Hányszor lehet felejteni vagy megbocsátani?

Részlet a novellából:

„– Nem is csak arról van szó, hogy elmondod-e valakinek – ráztam a fejem. – Hanem, hogy majd biztos okoskodsz, és én… nem akarok tanácsot vagy ilyesmit. – Sóhajtottam, és a lomb rései között a csillagokra pillantottam. Távoliak voltak, és csendesek. Megnyugtatóak.
– Szóval titok.
– És ha megígérem, hogy meg se szólalok? Csak ülök itt faarccal.
– Azzal megpaskolta mögöttünk a cseresznyefa kérgét.
Kételkedve méregettem. A csillagok biztosan hallgatnak, de egy fiú?”

Vélemény a novelláról:

„Mondjak egy titkot? Szeretem a nyárestéket. A nap hevét őrző földet, a cseresznye ízét, a félálomban ringatózó világ zajait. Őszi Alíz novellája ennek a varázsát hozza el nekem, egy szürke, esős délutánon vagy a legfagyosabb télben is akár, miközben a csillagokkal együtt hallgatom Ottót és Tildát.”

Csilla

 

Fráter Zsuzsanna: Havas utakon

Közeleg a karácsony, de a napokon át tartó havazás miatt lezárták az utakat, és Luca a kollégiumban maradt. Csakhogy nem szeretné egyedül hagyni az ünnepre az anyukáját, ezért útra kel a havas utakon, földeken keresztül. Talán rosszul sikerülne az út, ha nem futna bele egy tanyán valakibe, akire álmában sem számított: az iskola legnépszerűbb fiújába.

Vajon Soma segít majd Lucának, hogy hazajusson? De hogyan tudnának átkelni a hótorlaszokkal teli utakon? És hova vezet a közös út? Luca otthonáig, vagy annál messzebbre?

Részlet a novellából:

„Luca Soma arcát fürkészte. Figyelte a fiú szemébe hulló, sötét haját, tekintetének lelkes csillogását, finom metszésű arcélét. Nem csoda, hogy annyi lány rajong érte, de ő mindig is arra volt inkább kíváncsi, mi van a jóképű arc mögött.

Soma megvonta a vállát.

– Ha nem segítek, soha nem jutsz haza. Akár meg is fagyhatsz útközben. És a hősök mindig segítenek a bajba jutott hölgyeken – vigyorodott el újra.”

Vélemény a novelláról:

„Nagyon élveztem Luca történetet. Rögvest beszippantott, és visszarántott kollégiumi éveimbe, a félszeg szerelmek korszakába. Bárki, aki olvassa, magára ismerhet, felfedezheti kamaszos énjének érzelmi hullámait. A történet nagyon valósághű, ismerős lehet tinédzser és felnőtt számára egyaránt.”

Fekete Éva Gabriella

 

Novák Vica: Távol, mint a csillagok

Tilly úgy érzi, még a csillagok is közelebb vannak hozzá, mint a testvérei. Még a karácsony néhány napja is kibírhatatlannak ígérkezik a társaságukban, mert mintha teljesen kiszorulna a húga és a nővére beszélgetéseiből. Azonban az anyukájuk betegsége miatt együtt kell feldíszíteniük a lakást és elkészíteni a menü.

Megtalálja vajon a három testvér a közös hangot? Elég egy csésze forrócsoki, hogy újra egymásra találjanak? Vagy tényleg elérhetőbbek a csillagok?

Részlet a novellából:

„Mikor nekiláttunk, felfedeztük, hogy a kiszúrók között is rejtőznek a csúnya díszekhez hasonló, érthetetlen csodák. Azonnal szembesítettük velük anyut, aki pirulva bevallotta, ő már egy ideje gyűjti a fura formákat. Anne visítva röhög, amikor kiemel a kupacból egy sellő és egy rinocérosz alakú kiszúrót.

Ezek után szinte belemászunk a fiókba, és mind vadászunk magunknak egy-egy röhejes darabot. Nekem a kutyacsont és pálcikás jégkrém jut, ezeket gyártom futószalagon, miközben Gracie a cukormázat színezi ételfestékkel.”

Vélemény a novelláról:

„Elolvastam a novellát, és azonnal karácsonyi hangulatom lett!
Ez a történet ráébreszti az embert arra, hogy milyen jó, ha van egy testvérünk (vagy több). Tillyt már azért megkedveltem, mert érdekli a csillagászat. Nekem is nagy szenvedélyem. És külön pacsi a TARDIS említéséért.”

A. Reni

 

Nagy Roxána: Bőrömön a hó

Noémi és Szilárd közös matektanulása hamar lopott pillantásokká, beszélgetésekké válik. Úgy tűnik, minden ideális ahhoz, hogy még az érettségi előtt rájuk találjon a szerelem, amikor közéjük áll egy titok, ami miatt Noémi visszakozik.

Lehet, hogy Szilárd apukája végleg tönkreteszi a boldogságukat? Létezik olyan hatalmas titok, ami miatt még a szerelmet is feladja az ember? És ha Szilárd megtudná az igazságot, vajon megbocsátana Noéminek?

Részlet a novellából:

„Szilárddal tényleg csak matekoztunk, együtt készültünk az emelt érettségire.

Legalábbis így kezdődött.

De ahogy egyre több időt töltöttem vele, a feladványokból egyre lassabban születtek megoldások, az egyenletekben több lett a kérdőjel, és a számsorok egyre átláthatatlanabbá váltak. Valami megváltozott, érezte ő is, éreztem én is. Múlt hét hétfőn pedig egy park elhagyatott zugában majdnem megpecsételtük ezt a változást. Ha az öccse nem hívja, hogy elmaradt az edzése, és menjen hamarabb érte… Akkor talán…”

Vélemény a novelláról:

„Ki gondolta volna, hogy lehetséges egyetlen novellát ennyi érzelemmel megtölteni? Nagy Roxána novellája egy gyönyörűen megírt, szívmelengetően aranyos történet első szerelemről és nehéz döntésekről. Bárcsak az oldalak és sorok ne fogytak volna olyan gyorsan, mert szívesen olvastam volna még tovább Noémi és Szilárd történetét!”

Veronika’s Reader Feeder Blog

Oszd meg a bejegyzést

Ezek is kedvedre valók lehetnek

Your email will not be published. Name and Email fields are required

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .