Május, Maia, Apolló

Forrás: www.pinterest.com

Ma kezdődik május hónapja. Mivel május, a nevét Maia görög istennő római alakjáról, Maia Maiestasról kapta, ezért lássunk egy érdekes történetet, ami az Apolló Tintafoltjaihoz (vagy legalábbis a névadó istenhez) is kapcsolódik.

A Homérosz tollából született „Himnusz Hermészhez” című történet szerint Maia egy gyönyörű nimfa volt, akinek még az istenek ura, Zeusz sem tudott ellenállni.

(Én nem tudom, hogy ment ez a görög isteneknél, de megfigyeltétek már, hogy mindenki mindenkivel összefeküdt, és a fogamzásgátlás fogalmát még hírből sem ismerték?)

Az eset úgy hozta, hogy Maia teherbe esett, és

„…fiú jött a világra, ravasz, nyálasszájú csalfa,
nyájhajtó tolvaj, rabló, álmok vezetője,
éjszaka is figyelő, kapukon beleső, ki csodákat
volt hivatott gyorsan cselekedni az égilakók közt.”

Az ifjú, akit Hermésznek nevezett el édesanyja

Forrás: www.pinterest.com

„…hajnalban született, délben pengette a lantot
s este, a hó negyedik napján, amikor született, a
messzelövő nagy Apollón barmait elhajtotta.”

(Remélem észrevettétek Apolló nevét!)

 

Amúgy a történet szerint nem az összes barmot hajtotta el, csak „ötven bőgő tehenet”. Ráadásul az ifjú tolvaj még arra is ügyelt, hogy a nyomok majd megtévesszék az állatok jogos gazdáját (azaz Apollónt 🙂 ):

„…elrendezte patájukat, úgy, hogy hátul a mellső
hagyja nyomát és megfordítva, de ő maga szembe
ment velük.”

 

 

Menet közben akadt ugyan szemtanúja, de azt meg megvesztegette. 🙂 (Szimpatikus ez a Hermész)

 

És itt kell egy kis kitérőt tennem, mert ez a történetünk szempontjából még érdekes lesz. A fentebb olvasható részletben bizonyára feltűnt Nektek, hogy Hermész „délben pengette a lantot”. Egészen pontosan egy teknős páncéljából magának készítette el a hangszert, és ő találta fel a lírát.
(Ugye azt tudjuk, hogy a líra az epika és a dráma mellett a harmadik műnem? A lírai művek (alapvetően, de nem kizárólagosan) verses formában íródnak. Azt viszont már kevesebben tudják, hogy a líra egy hangszer neve is. Egészen pontosan a járomlant neve.)

Na és ennyit a kitérőnkről. 🙂 Irányítsuk vissza a figyelmünket Hermészre:

 

Amikor hajnalban a gyermek Hermész visszaosont anyja házába, Maia kérdőre vonta (és nem mellesleg „tarkaeszű”nek nevezte), hogy merre kódorgott.

Hermész válasza így hangzott:

„Megkísérlem a legjobb fortélyt, hogy veled együtt
eltartsam magam; azt sem tűrjük már, hogy imákkal
s áldozatokkal meg nem ajándékozva az összes
égilakók közt csak mi maradjunk, mint te kivánnád.
Jobb minden napon át mulatozni az isteni néppel,
gazdagon és gabonával dúsan, mint a homályos
barlang mélyében gubbasztani.”

 

Forrás: www.pinteres.com (A kép Apollónt és az ikertestvérét, Artemiszt ábrázolja)

De kanyarodjunk el egy kicsit Hermésztől és az anyjától, és nézzük meg Apollónt!
(Ugye azt tudjuk, hogy a görög mitológiában hívják Apollónak, míg a romaiaknál Apolló?)

Miután a kedvenc istenünk (ugye-ugye, kedvenc?) rájött, hogy meglopták, elkezdte keresni elbitorolt állatait, és Hermész minden cselszövése ellenére ráakadt a kis tarkaeszűre.

(Nem hiába szeretjük Apollót. 😀 )

Szó szót követett, és addig csűrték és csavarták ezeket a szavakat, míg arra jutottak, hogy az istenek feje, Zeusz tegyen igazságot a féltestvérek között.

(Jah, ezt még nem említettem volna? Igen: az ezüstíjú nagy Apollón és a tarkaeszű Hermész féltestvérek voltak: Hermész Maia és Zeusz szülötte, míg Apollón Létó és Zeusz gyermeke.)

 

Zeusz Apollón pártját fogta, és végül így született meg az egyezség, miszerint Apollón az elrabolt barmokért cserében megkapta azt a lantot (lírát), amit Hermész maga készített egy teknős páncéljából.

„…baljára emelte a lantot,
minden húrt megütött a verővel, s ujja alatt szólt
éles hangon a lant; nevetett már Phoibosz Apollón
örvendezve, az isteni dal szép hangja szívébe
szállt, s lelkét elfogta az édes vágyakozás, míg
erre figyelt.”

 

Ezek után azt hiszem már világos, hogy Apollónt miért nevezik az íjászat mellett a költészet, a zene, a tánc és a művészetek istenének is.

Másnak is nevezik még, de ez egy másik történet. Vagy történetek.

(A részletek Homérosz: Himnusz Hermészhez című történetének Devecseri Gábor féle fordításából származnak)

Írta: L.K.

Ezek is kedvedre valók lehetnek

Your email will not be published. Name and Email fields are required

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..