Könyvkritika: A sivatag lándzsája

Forrás: www.konyvmolykepzo.hu

Peter V. Brett: A sivatag lándzsája

A démon-ciklus második kötete

 

Az első kötet után nagy izgalommal vártam a másodikat, remélve, hogy az újabb csodás borító nem csak az olvasók ámítására szolgál. Az előző történet bővelkedett izgalmakban, fordulatokban és reménykedtem, hogy ez vár rám.

Ebben a kötetben megismerjük a Rovásemberben feltűnt Jardirt tüzetesebben. Olvashatunk arról, hogy vált olyanná, aki képes megülni a legjobb barátját a saját hite miatt. Miért kellett ilyen erőssé és kegyetlenné válnia, hogy Krázia ura lehessen. Az ő életútja szorosan összefonódik Papíros Leesháéval és Rojerével.

Egy évvel azután térünk vissza a történethez, hogy a Rovásember, Leesha és Rojer megmentették Rönkösházát a teljes pusztulástól. Főhőseinknek nincs könnyű életük, mostanra Szabadítóházára keresztelték Tönkösházát és itt a Magúrokat éjjel aprítják, nem a rovásaik védelmében reszketnek. A Rovásember kitanította a férfiakat a harcra és Leeshának is tanított még újabb rovásokat, amivel még biztonságosabbá tehették a falut.

De a Rovásember független mindenkitől, így képtelen sokáig egyhelyben maradni, főként azután, hogy szabadítóházát ellepik a Kráziaiak elől menekülők hada. Jardir meghirdette a Kha’Sharumot, és megindult a Szabad városok felé, hogy elfoglalja és egyesítse a népeket.

Míg a Rovásember a védelmet igyekszik összeszedni a Kráziaiak ellen, szembe kell néznie a saját múltjával és azzal, hogy nem mindenki emlékszik rá szeretettel, még ha vannak is olyanok, akik még mindig hazavárják.

Új hibákat követel, míg a harci rovásokat terjeszti, és olyan helyeken fordul meg, ahol saját sebeit tépi fel.

Leesha meg van róla győződve, hogy az általa megismert Shar’Dama Ka nem olyan szörnyű ember, amilyennek Arlen igyekezett lefesteni. Jardir udvarol a lánynak, hogy törzseik szövetégre leljenek és együtt harcoljanak az éjszakában. Azonban némi nehézség után rá kell ébrednie, hogy bármennyire is vonzó számára a férfi, túlságosan veszélyes a közelében lenni. Leesha pedig nem ohajt beállni a feleségek sorába.

A Rovásember még mindig hű önmagához, képes nyakig bajba keverni magát és ki is mászni belőle, csakúgy, mint Leesha. De míg a lány hisz az emberekben, a férfiból már eltűnt a hit és valami egész más tölti be a helyét. Démon-mágia.

Nekem továbbra is elnyerte a tetszésem a történet, a folytatás méltó az elődjéhez. Sokat javult a történet vezetés szempontjából is, a karakterek egyre élőbbek.

Nagyon jónak találom, hogy a négy legfontosabb szereplőt bemutatta és a főbb szereplők is kaptak még egy kis helyet. Kellemes volt visszatérni Tölgypatakba és Milnbe is. Megtudni, hogy mi történet az ott felejtett szereplőkkel.

Mégis a legjobbnak az új démonokat mondanám. Izgalmas, erős ellenfelek, bár nem legyőzhetetlenek, mégis mind a Szabadítónak, mind a Rovásembernek óriási küzdelmet jelentettek.

Ami számomra feleslegesnek tűnt, az a részekre való felosztás és ennek véktoztatása. Míg az első részben végig Kráziáról és Jardirról volt szó, addig a másodikban a Rovásemberről. A harmadik és a negyedik fejezetben viszont keveredtek a dolgok, ahogy a szálak összefutottak vagy épp szétváltak. Nem látom értelmét a felosztásnak.

Legalább annyira szerettem ezt a brutális hosszú regényt, mint az első kötetet és biztos vagyok benne, hogy amint időm engedi, beszerzem a harmadikat is. Mindenképp érdemes elolvasni annak, aki szereti az izgalmas, kőkemény fantasyt.

(Írta: Sethemba)

 

Ezek is kedvedre valók lehetnek

Your email will not be published. Name and Email fields are required

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..