A VIII. Aranymosás lassan a végéhez közeledik, a hangulat egyre forróbb. Pont ideális arra, hogy megnézzük, milyen az, amikor a halál aratja le a földeket.
Emmerich Palmer: Aratás a halott földeken
Részlet a regényből:
“Aznap a halál kelt életre a földeken. Én pedig találkoztam vele. A szél fújta szárak között valamin megcsillant a reggeli napfény. Távolról úgy tűnt, egy fémdarab hever a göröngyök között. Közelebb lépve megláttam mi az, csípőprotézist fordított ki a növények terjeszkedő gyökérzete. Múltbéli rossz emlékeim nem merültek feledésbe az idei szezonkezdetre, de talán óvatlanabbul mozogtam a kelleténél. Nem léptem át a biztonságosnak tartott zóna határát, a zöld dög mégis eltalált. A kifröcskölt sav féltenyérnyi lyukat mart a nadrágom szárának legaljába, mély csíkot hagyva ócska cipőm talpának oldalán, és egyetlen apró cseppje hólyagosra égette a hüvelykujjamat. Talán a hőség tette, hogy ezek a kifejlett, végfázisú példányok agresszívabbak lettek, mint valaha.”
