Stephen King: Borzalmak városa

Újabb remek, borzongató könyvet olvashattam Kingtől.


Jerusalem’s Lot nevű álmos Maine kisváros a történet helyszíne és egy sikeres író, Ben Mears a főszereplője. Az író sok évvel korábban élt itt egy ideig nagynénjénél, de az akkor történteket képtelen volt feldolgozni, ezért visszatért, hogy most kiírja magából. Ám az álmos kisvárosi hangulat egyre jobban beszippantja. Ekkor kezdődik a borzalom új, minden eddiginél nagyobb hulláma.
Egy kutya tetemét találják a helyi temetőkapura felhúzva. Aztán eltűnik egy gyermek.
A csendes kisváros nem eszmél fel, hogy az esetek közt talán összefüggés van, míg a helyi tanárok egyike, haza nem viszi régi cimboráját a kocsmából és az éjjel meg nem hal nála. Ez időtájt kezd  Ben Mears is felfigyelni a dolgokra.

A könyv eddig kellemes, lassú folyású, épp csak annyira dolgozik, hogy fenntartsa a figyelmet. Az apró dolgok még nem látszodnak összefüggőnek, de ez az a pont, ahonnan kezdve elkezd kirajzolódni, hogy itt valami összefüggés van, aminek a központjában a rejtélyes Marsten-ház áll. A városka egyetlen igazi rejtélye és botránya kapcsolodik az üresen álló régi házhoz. Csakhogy most megvették a házat és mindenki kíváncsi.

Az események kezdenek felgyorsulni és a tanár, Matt Burke, az író, Ben Mears mellett belekeveredik a dologba a barátnője Susan, és az eltűnt gyerekek kis barátja Mark is. Nyomozásaik során segít nekik, Matt kezelőorvosa, a helyi orvos, Jimmy Cody, és az iszákos pap Callahan atya.

A nyomozás olyan irányba vezet, amit maguk sem hihetnek el. Józan keresztényi felfogással semmiképp. De amikor már nincs más lehetőség, kénytelenek elfogadni az igazságot. Ám amíg ők ezt teszik, a városka lakói sorra tűnnek el. Elöszőr nem feltűnő, de aztán újabb és újabb megmagyarázhatatlan halálesetek történnek.
Végül minden szál a Marsten-házhoz vezet.

Ben Mears nem túl izgalmas karakter. Olyan, mint maga Jerusalem’s Lot. Álmos, nyugodt, lassú. Csak a történet vég felé kezd megváltozni. Határozottabbá válik és eltökéltebbé.
Mark Petrie a másik főszereplő, a történetben egy igen határozott személyiségű gyereket játszik, ahol néha túl sok józansággal ruházta fel az író, de rajta különösen tetszett, hogy olyan dolgokat is észrevett, amit csak egy gyerek képes. Mert más szemmel látta a dolgokat.
Susan Norton egy csendes fiatal nő, aki fülig belehabarodik az íróba. Nem sokat fejlődik a történetben, de a félelem rajta keresztül van a legerősebben ábrázolva. A hitetlenkedés, a feleszmélés és a rettegés szépen végig van vezetve a karakteren keresztül.
Jimmy Cody, ez a csupa ésszerűség orvos sokáig a józanság hangja a történetben. Egészen egy fordulópontig. Attól kezdve sokat változik a személyisége.
Matt Burke egy népszerű, idősödő tanár, annak kiegyensúlyozott, nyugodt életével. Ésszerű érvelései alapján képesek vagyunk neki elhinni a hihetetlent is.

Egy – az elején valóban kicsit lassú – de hihetetlenül izgalmas, jól felépített történetet kaptam. A történetet könnyű volt átélni, mert a szereplők hétköznapi emberek voltak, akik ugyanolyan hitetlenséggel és ellenállással fogadták a történteket mint megannyi épeszű ember tenné, de a félelem és a rettegés, ami szépen fokozodott ráébresztett mindenkit a valóságra. Szereplőket, olvasót egyaránt. Nem minden az, aminek látszik.

Ezek is kedvedre valók lehetnek

Your email will not be published. Name and Email fields are required

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..