Gondolatok: Karakteralkotás máshogy – mivel tudnak többet a szerepjátékosok?

Habár az előző cikkemben is volt szó a karakterről, mint az írói blokk egyik formájáról, úgy döntöttem egy kicsit részletesebben is szétszedem ezt a témát.

Sokszor előkerülő probléma, hogy a karakter nem elég élő, valami hiányzik belőle, pedig már az összes paraméterét kitaláltuk. Tudjuk milyen a ruhája, a haja, mekkora cipőt hord, mekkora a férfiassága/melle, mégsem az jön át a szövegből, amit mi szeretnénk. Hol rontottuk el?

Ebben a kérdésben nagy segítségünkre lehet a fórumos, illetve asztali szerepjáték karakteralkotási menete. Mivel ezek a karakterek meghatározott, előre legyártott világokban mozognak, a játékosnak nem kell foglalkoznia a háttérvilág kitalálásával.

Lássuk hogy is áll neki egy szerepjátékos a karakteralkotásnak.

 

Alapvetően két út járható:

1) Mindent alaposan megtervezünk

Szerepjátékrendszertől függően van rá mód, hogy a nagyon elszánt játékos mindent előre kitaláljon.

– A karakter nemzetisége

Egy már elkészült világban léteznek előre „legyártott” fajok, nemzetiségek is. A fajok/nemzetek leírásában utalást találhatunk arról, hogy az adott nép milyen habitussal, mentalitással rendelkezik. Ez nagyban befolyásolja a karakter világnézetét, hozzáállását a többi fajhoz/nemzethez.

Érdemes ezért rögtön ezzel a kérdéssel nyitni: Milyen nemzetiséghez/fajhoz tartozik a karakter? Azok között nőtt fel, akikhez eredetileg tartozik? Ha nem, az hogyan befolyásolja a nevelését?

– A karakter neve

A név, ill. családnév külön jelentéssel bír. Nagymúltú család sarja? Netán csak a szomszédfaluban ismerik a nevet? Milyen a családnév megítélése? Hasonlít egy hős/gonosz nevéhez?

– A karakter nagycsaládi háttere

Jelenleg kik élnek a családjából? Kivel milyen viszonyban van? Mivel foglalkozott a családja? Milyen rangot töltött be az országban/városban/faluban?
Ha meghaltak a szülei: ki nevelte fel? Maradtak testvérei? Milyen megítélése volt a nevelőjének?

– A karakter testvérei

Vannak-e és ha igen, azokkal milyen viszonyt ápol? Hányan vannak? Hanyadik testvér a karakter? Volt-e tartós sérelem a testvérek között?

– A karakter családi állapota

Van-e a karakternek felesége/férje? Tervezi-e a karakter, hogy megállapodik? Van-e a karakternek törvényes/fogadott gyereke? Hogyan gondol a feleségére/férjére? Hogyan viselkedik a gyerekkel?

Ezekkel a kérdésekkel indul el a karakter. Innen már tudjuk a korát és van egy halvány sejtésünk a jelleméről is.

 

– A karakter tanítója/iskolája

Kinél tanult a karakter? Mihez ért? Ő választotta a mesterét/iskoláját? Vagy a mester/iskola választotta ki őt? A családnak volt felé elvárása ilyen téren?

Itt a játékrendszerek megszabják, hogy a „Mindent IS tud” nem opció. Ha tudjuk a karakterünk korát és családi (anyagi) hátterét, hamar össze tudjuk rakni, hogy a meghatározott idő alatt főhősünk mire lehetett képes, vagy mennyit kellett tanulnia ahhoz, hogy a jelenlegi szintjét elérje. Három hétvége alatt senki sem lesz profi, a Mátrixos „letöltöm és már tudom” elméletet pedig célszerű alaposan átrágni.

Ha letölti a tudást:
– Mire van a karakternek jogosultsága?
– Mennyi ideig használhatja a letöltött anayagot?
– Mekkora helyet foglal el az adott tudás?
– Ha hackelt chipről/programról van szó, milyen hátránya származhat belőle?
– Mennyire nehéz beszereznie az adott tudást?

+1 Mennyire elfogadott ez a tanulási módszer?

 

– A karakter fontos tárgya/tetoválása

Minden embernek van legalább egy olyan emléke, olyan jellegzetes tárgya, amit valamilyen módon magánál hord, vagy megőriz. Ez(ek) a tárgy(ak) az életének egy fontos eseményére emlékeztetheti(k), amit a karakter szeretne visszahozni, vagy ezzel emlékezteti magát arra, hogy soha többé nem kövesse el ugyanazt a hibát. Ez egy lényeges pont a karakternél. Nem csak belsőleg, hanem külső leírásában is.

Ha nincs ilyen tárgya/tetoválása sem kell kétségbeesni, akkor a  karakterünk jelleméből fakadóan nem kötődik senkihez és semmihez. Ő egy szabadlélek… ugye nem írtál neki gyereket?

 

– A karakter képességei/tehetsége

A családi háttér és az iskolázottság együttesen kialakít a karakterről egy képet, hogy eddig mit vertek a fejébe, mire tanították. Arről viszont nem volt szó, hogy a karakternek van-e tehetsége mindehhez? Mi a karakter főképessége? Nagyon jó megfigyelő? A szépségével hódít? Tehetsége van ahhoz, hogy kivágja magát a szorult helyzetekből?

A szerepjátékos rendszer, max. két ilyen tehetséget engedélyez, mert az, a karakter életkorához képest, még reálisnak mondható. Valljuk be, nem is kell több, mert borzasztóan irritáló, amikor a karakterünk folyton sikerrel jár.

 

– A karakter hibái/félelmei

Egyik karakter sem hibátlan és ne is akarjuk azzá tenni. Mi a karakter legnagyobb félelme? Az egyedüllét, a társaság, a sötétség? Mi a karakter legnagyobb hibája? Nem tud titkot tartani, mindenből poént csinál vagy sosem vállal felelősséget?

Sose törekedjünk a tökéletes karakterre. A tökéletesség önmagában egy hiba, amitől a szereplőnk unalmassá és felejthetővé válik.

 

2) Semmit sem tervezünk, had szóljon!

Az előző ponthoz képest, ez egy igen rövid, de annál nagyobb kihívásokat rejtő módszer. Általában akkor használjuk, amikor maga a szerepjátékvilág olyan kegyetlen, hogy nincs értelme a hosszas kidolgozásoknak. Mondanám, hogy lusta íróknak ez az ideális módszer, de ez nem igaz.

Minden szerepjátékvilágban -vagy legalábbis a legtöbben- vannak listák/blokkok a kasztokról, a szakmákról, a karakter kinézetéről, a nevekről, családról, stb. Ezekből a listákból véletlenszerűen választunk egyet, a dobókocka segítségével. Felírjuk az eredményeket, aztán gondolkodunk, hogy ezzel most mit kezdjek?

Ezeket a listákat online a „character generator” keresőszó alatt lehet megtalálni a leggyorsabban. Mellé még válaszhatunk egy névgenerátort, Pinteresten kiválasztjuk a keresőszónk alatt elsőnek feldobott karakterképet és hajrá!

A lényeg, hogy semmit se tervezz meg! Így kijöhet például egy ork bárd, aki titokban alkimista, vagy egy génmanipulált nyúl, aki  2130-ban is úgy öltözködik, mintha az 1800-as évekből pattant volna ki. Miért ne?

A véletlenszerű karakterekben azonban pont ez a kihívás; meg kell magyarázni miért olyanok, amilyenek. Úgy kell formálni az életüket, a jellemüket, hogy minden véletlenszerű elem logikusan lekövethető legyen és illeszkedjen a világba. Aki szereti a kihívásokat, azoknak melegen ajánlom, nagyon jól lehet szórakozni a kijött eredményeken.

 

Megvan a karakterünk!

Hurrá! Most már csak azt kell pontosítani, hogy a jelenlegi életkoráig mi történt vele. Ehhez viszont azt kell tudnunk, hogy mi a jelenlegi világkép. Sajnos-nem sajnos, tudnunk kell azt, hogy az adott világban miféle események befolyásolhatták karakterünk életét.
– Élt-e a karakter háborús időszakban?
– Átélt-e bármilyen természeti csapást, vagy csak hallott róla?
– Volt-e politikai rendszerváltás?
– Tart-e a békeidő?
– Mik a társadalmi elvárások és ezeknek a karakter mennyire felel meg?
– Miféle vallást/nézetet képvisel a karakter?

Ha ezeket is összeraktuk, már csak egyetlen kérdés maradt hátra. Ez a kérdés a karakter lényege, az esszenciája, ez az, amitől tényleg élővé fog válni. Alaposan gondoljuk végig eddig miféle karaktert alkottunk, aztán tegyük fel a kérdést:

 

– Mi a karakter személyes célja?

Ha a karakternek nincs célja, nem fog reagálni a körülötte zajló eseményekre. Vagyis reagálni fog, mert muszáj neki, de nem tesz hozzá semmi lényegeset. Nem jön létre semmilyen belső konfliktus, a párbeszédekben nem kerülnek elő azok a fontos kérdések, amik megváltoztathatják a cselekményt, vagy a karaktert magát. Nem feszülnek egymásnak az érdekek, a „jó és a rossz” harca üressé válik, mert mindenki csak teng-leng.
Az megint más, ha a karaktert az eddigi élete tette céltalanná.
Ha a regény elején főhősünk egy kiégett alak, aki még az ördöggel is csak kocsmázni jár, akkor a történet célja is adott: célt kell neki találni.
Ha a regény végére válik céltalanná… nos, akkor felmerül a kérdés, hogy ezt így akartuk, vagy így sikerült?

 

Összesítve; szánj időt a karakteredre. Foglalkozz vele, keresd meg a helyét a világban. A szerepjátékosok között a karakter nem egy báb, hanem a legjobb haver, akivel mindig történik valami, aki mindig benne van a cselekmények sűrűjében… és ennek gyakran kicsit sem örül. Ha a karakteredről nem tudsz egyetlen jó sztorit sem, akkor ott valamit nagyon elrontottál.

Mesélj róla, írj róla kisebb történeteket, amik alakíthatták a jellemét. Ha már úgy tudod kezelni, mint egy ismerőst, jó úton haladsz!

Agatha

Ezek is kedvedre valók lehetnek

Your email will not be published. Name and Email fields are required

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .