Gondolatok: Karakteralkotás máshogy – mivel tudnak többet a szerepjátékosok?

Habár az előző cikkemben is volt szó a karakterről, mint az írói blokk egyik formájáról, úgy döntöttem egy kicsit részletesebben is szétszedem ezt a témát.

Sokszor előkerülő probléma, hogy a karakter nem elég élő, valami hiányzik belőle, pedig már az összes paraméterét kitaláltuk. Tudjuk milyen a ruhája, a haja, mekkora cipőt hord, mekkora a férfiassága/melle, mégsem az jön át a szövegből, amit mi szeretnénk. Hol rontottuk el?

Ebben a kérdésben nagy segítségünkre lehet a fórumos, illetve asztali szerepjáték karakteralkotási menete. Mivel ezek a karakterek meghatározott, előre legyártott világokban mozognak, a játékosnak nem kell foglalkoznia a háttérvilág kitalálásával.

Lássuk hogy is áll neki egy szerepjátékos a karakteralkotásnak.

 

Alapvetően két út járható:

1) Mindent alaposan megtervezünk

Szerepjátékrendszertől függően van rá mód, hogy a nagyon elszánt játékos mindent előre kitaláljon.

– A karakter nemzetisége

Egy már elkészült világban léteznek előre „legyártott” fajok, nemzetiségek is. A fajok/nemzetek leírásában utalást találhatunk arról, hogy az adott nép milyen habitussal, mentalitással rendelkezik. Ez nagyban befolyásolja a karakter világnézetét, hozzáállását a többi fajhoz/nemzethez.

Érdemes ezért rögtön ezzel a kérdéssel nyitni: Milyen nemzetiséghez/fajhoz tartozik a karakter? Azok között nőtt fel, akikhez eredetileg tartozik? Ha nem, az hogyan befolyásolja a nevelését?

– A karakter neve

A név, ill. családnév külön jelentéssel bír. Nagymúltú család sarja? Netán csak a szomszédfaluban ismerik a nevet? Milyen a családnév megítélése? Hasonlít egy hős/gonosz nevéhez?

– A karakter nagycsaládi háttere

Jelenleg kik élnek a családjából? Kivel milyen viszonyban van? Mivel foglalkozott a családja? Milyen rangot töltött be az országban/városban/faluban?
Ha meghaltak a szülei: ki nevelte fel? Maradtak testvérei? Milyen megítélése volt a nevelőjének?

– A karakter testvérei

Vannak-e és ha igen, azokkal milyen viszonyt ápol? Hányan vannak? Hanyadik testvér a karakter? Volt-e tartós sérelem a testvérek között?

– A karakter családi állapota

Van-e a karakternek felesége/férje? Tervezi-e a karakter, hogy megállapodik? Van-e a karakternek törvényes/fogadott gyereke? Hogyan gondol a feleségére/férjére? Hogyan viselkedik a gyerekkel?

Ezekkel a kérdésekkel indul el a karakter. Innen már tudjuk a korát és van egy halvány sejtésünk a jelleméről is.

 

– A karakter tanítója/iskolája

Kinél tanult a karakter? Mihez ért? Ő választotta a mesterét/iskoláját? Vagy a mester/iskola választotta ki őt? A családnak volt felé elvárása ilyen téren?

Itt a játékrendszerek megszabják, hogy a „Mindent IS tud” nem opció. Ha tudjuk a karakterünk korát és családi (anyagi) hátterét, hamar össze tudjuk rakni, hogy a meghatározott idő alatt főhősünk mire lehetett képes, vagy mennyit kellett tanulnia ahhoz, hogy a jelenlegi szintjét elérje. Három hétvége alatt senki sem lesz profi, a Mátrixos „letöltöm és már tudom” elméletet pedig célszerű alaposan átrágni.

Ha letölti a tudást:
– Mire van a karakternek jogosultsága?
– Mennyi ideig használhatja a letöltött anayagot?
– Mekkora helyet foglal el az adott tudás?
– Ha hackelt chipről/programról van szó, milyen hátránya származhat belőle?
– Mennyire nehéz beszereznie az adott tudást?

+1 Mennyire elfogadott ez a tanulási módszer?

 

– A karakter fontos tárgya/tetoválása

Minden embernek van legalább egy olyan emléke, olyan jellegzetes tárgya, amit valamilyen módon magánál hord, vagy megőriz. Ez(ek) a tárgy(ak) az életének egy fontos eseményére emlékeztetheti(k), amit a karakter szeretne visszahozni, vagy ezzel emlékezteti magát arra, hogy soha többé nem kövesse el ugyanazt a hibát. Ez egy lényeges pont a karakternél. Nem csak belsőleg, hanem külső leírásában is.

Ha nincs ilyen tárgya/tetoválása sem kell kétségbeesni, akkor a  karakterünk jelleméből fakadóan nem kötődik senkihez és semmihez. Ő egy szabadlélek… ugye nem írtál neki gyereket?

 

– A karakter képességei/tehetsége

A családi háttér és az iskolázottság együttesen kialakít a karakterről egy képet, hogy eddig mit vertek a fejébe, mire tanították. Arről viszont nem volt szó, hogy a karakternek van-e tehetsége mindehhez? Mi a karakter főképessége? Nagyon jó megfigyelő? A szépségével hódít? Tehetsége van ahhoz, hogy kivágja magát a szorult helyzetekből?

A szerepjátékos rendszer, max. két ilyen tehetséget engedélyez, mert az, a karakter életkorához képest, még reálisnak mondható. Valljuk be, nem is kell több, mert borzasztóan irritáló, amikor a karakterünk folyton sikerrel jár.

 

– A karakter hibái/félelmei

Egyik karakter sem hibátlan és ne is akarjuk azzá tenni. Mi a karakter legnagyobb félelme? Az egyedüllét, a társaság, a sötétség? Mi a karakter legnagyobb hibája? Nem tud titkot tartani, mindenből poént csinál vagy sosem vállal felelősséget?

Sose törekedjünk a tökéletes karakterre. A tökéletesség önmagában egy hiba, amitől a szereplőnk unalmassá és felejthetővé válik.

 

2) Semmit sem tervezünk, had szóljon!

Az előző ponthoz képest, ez egy igen rövid, de annál nagyobb kihívásokat rejtő módszer. Általában akkor használjuk, amikor maga a szerepjátékvilág olyan kegyetlen, hogy nincs értelme a hosszas kidolgozásoknak. Mondanám, hogy lusta íróknak ez az ideális módszer, de ez nem igaz.

Minden szerepjátékvilágban -vagy legalábbis a legtöbben- vannak listák/blokkok a kasztokról, a szakmákról, a karakter kinézetéről, a nevekről, családról, stb. Ezekből a listákból véletlenszerűen választunk egyet, a dobókocka segítségével. Felírjuk az eredményeket, aztán gondolkodunk, hogy ezzel most mit kezdjek?

Ezeket a listákat online a „character generator” keresőszó alatt lehet megtalálni a leggyorsabban. Mellé még válaszhatunk egy névgenerátort, Pinteresten kiválasztjuk a keresőszónk alatt elsőnek feldobott karakterképet és hajrá!

A lényeg, hogy semmit se tervezz meg! Így kijöhet például egy ork bárd, aki titokban alkimista, vagy egy génmanipulált nyúl, aki  2130-ban is úgy öltözködik, mintha az 1800-as évekből pattant volna ki. Miért ne?

A véletlenszerű karakterekben azonban pont ez a kihívás; meg kell magyarázni miért olyanok, amilyenek. Úgy kell formálni az életüket, a jellemüket, hogy minden véletlenszerű elem logikusan lekövethető legyen és illeszkedjen a világba. Aki szereti a kihívásokat, azoknak melegen ajánlom, nagyon jól lehet szórakozni a kijött eredményeken.

 

Megvan a karakterünk!

Hurrá! Most már csak azt kell pontosítani, hogy a jelenlegi életkoráig mi történt vele. Ehhez viszont azt kell tudnunk, hogy mi a jelenlegi világkép. Sajnos-nem sajnos, tudnunk kell azt, hogy az adott világban miféle események befolyásolhatták karakterünk életét.
– Élt-e a karakter háborús időszakban?
– Átélt-e bármilyen természeti csapást, vagy csak hallott róla?
– Volt-e politikai rendszerváltás?
– Tart-e a békeidő?
– Mik a társadalmi elvárások és ezeknek a karakter mennyire felel meg?
– Miféle vallást/nézetet képvisel a karakter?

Ha ezeket is összeraktuk, már csak egyetlen kérdés maradt hátra. Ez a kérdés a karakter lényege, az esszenciája, ez az, amitől tényleg élővé fog válni. Alaposan gondoljuk végig eddig miféle karaktert alkottunk, aztán tegyük fel a kérdést:

 

– Mi a karakter személyes célja?

Ha a karakternek nincs célja, nem fog reagálni a körülötte zajló eseményekre. Vagyis reagálni fog, mert muszáj neki, de nem tesz hozzá semmi lényegeset. Nem jön létre semmilyen belső konfliktus, a párbeszédekben nem kerülnek elő azok a fontos kérdések, amik megváltoztathatják a cselekményt, vagy a karaktert magát. Nem feszülnek egymásnak az érdekek, a „jó és a rossz” harca üressé válik, mert mindenki csak teng-leng.
Az megint más, ha a karaktert az eddigi élete tette céltalanná.
Ha a regény elején főhősünk egy kiégett alak, aki még az ördöggel is csak kocsmázni jár, akkor a történet célja is adott: célt kell neki találni.
Ha a regény végére válik céltalanná… nos, akkor felmerül a kérdés, hogy ezt így akartuk, vagy így sikerült?

 

Összesítve; szánj időt a karakteredre. Foglalkozz vele, keresd meg a helyét a világban. A szerepjátékosok között a karakter nem egy báb, hanem a legjobb haver, akivel mindig történik valami, aki mindig benne van a cselekmények sűrűjében… és ennek gyakran kicsit sem örül. Ha a karakteredről nem tudsz egyetlen jó sztorit sem, akkor ott valamit nagyon elrontottál.

Mesélj róla, írj róla kisebb történeteket, amik alakíthatták a jellemét. Ha már úgy tudod kezelni, mint egy ismerőst, jó úton haladsz!

Agatha

Oszd meg a bejegyzést

Ezek is kedvedre valók lehetnek

Your email will not be published. Name and Email fields are required

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .