Mindenkinek egy kicsit más és más kapcsolódik az ünnepi készülődéshez, hangolódáshoz. Ha érdekel, hogy mi, az Apolló tintafoltjai milyen olvasnivalókkal, filmekkel és egyéb apró trükkökkel hangolódunk az ünnepekre, tarts velünk a következő hetekben.
Első cikkünkben megtudhatod, mit olvas Dósa Judit, L. K. Patrícia és W. J. Lilah az ünnepek környékén. Jó szórakozást ezekhez a rendhagyó, mini-könyvajánlókhoz. 🙂
Dósa Judit
F.W.Bain A hajnal leánya című kötetével egészen pontosan húsz évesen találkoztam, az akkor még működő, Deák téri aluljáróban található könyvesboltban. Szerettem oda bejárni, mert valahogy mindig olyan érzésem támadt, mintha az apró, szűkös boltocska valamiféle átjáró lenne ott, a földalatti járatoknak ebben a nyüzsgő csomópontjában. Szerettem azt hinni, hogy a boltból egy ajtó nyílik, amit egyszer, ha szerencsém van megtalálok. Mondhatjuk, hogy így lett, mert ez a kicsi, gondosan szerkesztett, szépséges kiadvány ajtó lett egy világra, amiben azóta is újra és újra élvezet elmerülni. Habár a történet csattanója csak először éri váratlanul az olvasót – engem legalábbis váratlanul ért – minden újabb olvasás alkalmával új szálakat, új kapcsolódási pontokat, újabb ajtókat fedezhetünk fel.
A kötet elejére ezt írtam: „…egyszerűen finom és gyönyörű…”. A Merhavia Kft. igényes kiadványa 1997-ből. A későbbiekben már csak a Könyvudvarban bukkantam rá, aztán már ott sem. Mivel szívesen adom ajándékba, egy ideje antikváriumokban vadászom utána. A borító, a kötésterv és a belső illusztrációk Vida Győző munkáját dicsérik, de nem hagyhatom szó nélkül a gyönyörű tipográfiát és a szerkesztői csapat munkáját sem! Kevés olyan könyvvel találkoztam, ami ennyire tökéletesen testesítené meg a forma és a tartalom egységét, adná vissza azok finom összhangját.
A történet egy magányos, kiábrándult, remeteségben élő királyról és egy meghökkentően fiatal, bátor és igen-igen eszes csétiről (szolgálólány/komorna) szól. Az ő meséjük ad alkalmat Bain-nek arra, hogy boccaccói keretezés segítségével vezessen minket körbe az indiai szerelmi legendák és mesék pantheonjában. A párost tizenhárom napon keresztül követjük, a történetet tizenkét virág kíséri végig, minden virághoz egy-egy monda/rege/mítosz tartozik, melyet a cséti mesél el a királynak és nekünk.
Mindezt Baktay Ervin fordításában élvezhetjük, aki mondhatni Bain hivatalos magyar interpretátora, hiszen az egyetlen A méhek nektárja című kötet kivételével minden F.W.Bain írást ő tett elérhetővé számunkra.
Ha lehetne, ezen a könyvön keresztül tanítanám a könyvkiadás művészetét mindenkinek, aki ezzel foglalkozik, és ha lehetne, minden emberrel megismertetném ezt a kötetet, amiről egészen bátran ki merem jelenteni, ha az egész könyvtáram odaveszne és csak ez az egy példány maradna meg, úgy érezném, a legfontosabb könyvem velem maradt. Az én személyes titkos átjáróm, az ajtóm megannyi varázslatos világba.
A hajnal leánya
K. Patrícia
Hogy mikor találkoztam először a történettel, arra akkor se fogok emlékezni, ha virgáccsal vernek meg, de arra határozottan emlékszem, hogy az első találkozás nem a klasszikus, Dickens-féle könyv volt, hanem egy Mickey egeres formában került elém.
Megtévesztő a cím, mert igazából nem Mickey egérről szól a rajzfilm.
Scrooge szerepét Dagobert McCsip alakítja, aki tökéletes telitalálat a fösvénységével.
Kis érdekesség, hogy Dagobert bácsi eredeti (angol) neve Scrooge McDuck, és állítólag a bácsi megalkotásakor sokat merítettek Scrooge figurájából.
Mickey egér Bob Cratchit szereplét tölti be, Marley szellemét Goofy alakítja, aki összevissza botladozik, ahogy a figura szokott a régi rajzfilmekben. A Múlt kíséretét Pinokkió tücske, míg a Jelen szellemét Babszem Jankó óriása játssza el. A Jövő Karácsonyának szellemét Pete, Mickey egér ősellensége alakítja.
Persze azóta, hogy először találkoztam a Dagobert-féle Scrooge-dzsal, jó pár karácsony eltelt már, és azóta az eredeti Dickens könyvön kívül számtalan filmadaptációt is láttam már, de sose untam meg a történetet.
Karácsonyra szerintem kötelező! (A reszkessetek betörők mellett persze.)
Mickey’s Christmas Carol
J. Lilah
Hogy kinek mit jelent az Advent, nehéz megtippelni. A keresztény kultúrában számos ünnepi elem van, hogy a várakozás megélhető legyen. A naptár, a koszorú és ajándékkészítés rituáléi, a hétvégék feladatai, amikkel várakozunk egy jó dolog eljövetelére.
Számomra sokáig az élet azonnali ingerei és teendői felülírták ezt az időszakot. Iskolaidőben a vizsgák voltak szem előtt, munka kapcsán az évzárás. Az ünnep elveszett az azonnali teendők között. Gondolatiság és spiritualitás nélkül minden ünnep ugyanolyan hétköznapokból áll, mint az év többi része, mint amikor nem olvasunk könyveket és elfeledjük hogyan lépjünk más világokba.
Fredrik Backman: A nagymamám azt üzeni, bocs című regényét ezért ajánlom mindenkinek. Backman betekintést enged, a majdnem nyolc éves kislány, Elsa és nagymamája saját világába, a mesék örökkévalóságának idejébe, a másság, a különlegesség és a szuperhősség újraértelmezésével még a képregények világa is magasirodalmi műveltséggé válik. A gondolatok sűrűsége emberi dimenziókban marad, pont olyanban, amire egy nyolcévesnek szüksége lehet.
Csak ajánlani tudom az adventi időszakra, hogy találjuk meg ismét az utat a kedves világainkba.
A nagymamám azt üzeni, bocs
Kiszely Réka
