Adventi hangolódás az Apolló Tintafoltjaival – 3.rész

Hamarosan itt az ünnep, de mielőtt felgyulladnak otthon a fények érdemes már egy kicsit megállni és bekuckózva a kanapéra olvasni egy kicsit. Ízlés szerint forró csokival, teával vagy forralt borral kiegészítve tuti módszer az ünnep előtti agyrém ellen.

Úgyhogy hoztunk még az ünnepek előtti búcsúzásul egy újabb adag mini-ajánlót, amiből megtudhatjátok, mi jót olvas karácsonyi hangolódás gyanánt Sümegi Emília, Ludacsek Noémi. Valamint Dósa Judit hozott nektek még egy kis meglepetést, egy ráadás könyvet a kedvenc ünnepi olvasmányai közül. Elvégre jó könyvekből sosincs túl sok. 😀

Fogadjátok sok szeretetettel a sok-sok olvasnivalót!

 

Sümegi Emília

Bár rendszeresen újraolvasós könyvem nincs, akad egy kedvenc, aminek a film változatát szinte minden adventben megnézem: Louisa May Alcott Kisasszonyok c. könyvének adaptációja.

Az önéletrajzi ihletésű, négy New-England-i leány életét bemutató történetben annyi báj és kedvesség van, hogy számomra szép ráhangolódás az ünnepekre. Ugyanakkor valósághű nehézségekkel, szomorú helyzetekkel is találkoznak a March lányok, akik édesanyjukkal próbálják szépen vezetni az életüket, míg a családfőt az amerikai polgárháború messzire sodorta otthonától.

A négy lány, Meg, Jo, Beth és Amy mind különböző természettel és vágyakkal próbálja megtalálni a helyét az életben.  A kedvencem, mint vélhetően sokaknak, a fiú és élnék fantáziával megáldott, írói álmokat dédelgető Jo lett.

Vele igazából két első találkozásom volt: még tizennégy évesen, a Kisemberek sorozatban láttam először, és kellemes meglepetés volt, mikor ajánlásra elolvastam a Kisasszonyokat és folytatásait, és lassan összeállt a kép: a régen látott sorozat plumfieldi iskolájának szeretett tanárnője és a hebrencs, szárnyait próbálgató Jo March ugyanaz a személy.

Idővel kiderült, hogy kollégiumi szobatársam is szereti a filmet, így aztán közös szokássá vált, hogy adventben együtt megnéztük.

Ajánlom mindenkinek, aki szeretne egy kellemes, békés estét egy szívmelengető történet és egy pohár forralt bor vagy tea társaságában az ünnepi készülődés idején.

 

Ludacsek Noémi

Be kell vallanom valamit: sosem voltam nagy rajongója a karácsonynak, pláne, amióta külföldön élek. Felnőttként már rég nincs csodavárás, csak néma fohász, hogy mind a hét unokahúg és unokaöcs ajándéka beférjen a bőröndbe és lehetőleg egy darabban eljusson a fa alá. A szenteste sem az ünnep idilli fénypontja, hanem egy elég komoly logisztikai kihívás, főleg anyukámnak, aki ilyenkor három generációra főz. Ha a karácsonyra gondolok, nem a Mennyből az angyal jut eszembe, hanem a nyikorgó sütőajtó és az olaj sercegése a több tucat rántott gomba alatt, na meg az őrült rohanás.

Nekem az igazi karácsony másnap kezdődik: végre elül a nyüzsgés, hiszen már nincs mire készülni, a nagy semmittevésben pedig karácsonyi filmeket nézünk. Az előző napi rántott gombán már szottyadt a panír, de kit érdekel? A tévében a Bridget Jones naplója megy, amit még apukám is viccesnek talál, Anyuval pedig mindketten imádjuk Colin Firthöt, legyen szó erről a Mr. Darcyról vagy a Büszkeség és Balítélet BBC-s verziójáról, és persze minden évben meg szoktuk nézni az Igazából szerelmet is.

Így lett Colin Firth a mi (ki)kapcsolódási pontunk – ha úgy tetszik, a családi Jézuskánk.

Tavaly nem tudtam hazamenni, a férjem családjával karácsonyoztunk itt, Finnországban. Nem volt őrült nyüzsgés, de rántott gomba sem, és valahogy az ünnepi hangulat is elmaradt. Vacsora után aztán bekapcsoltuk a tévét. Pont akkor kezdődött az Igazából szerelem, és nekem csak akkor lett úgy igazából karácsony.

 

 

Dósa Judit

Ha Karácsony és zsidó-keresztény kultúrkör, amiben ugye élünk, akkor elkerülhetetlenül belefutunk Jézus születésének történetébe és az azt övező hagyományokba. De mi van, ha mindez – sőt úgy általában az egész Jézus-sztori – nem is egészen úgy volt, ahogyan eddig mesélték nekünk…?

Ha nyitott vagy a vallási témák kifigurázására, akkor ez a könyv a jóbarátod lesz! Tény, hogy szarkazmusa és sokszor akár még istenkáromlónak is címkézhető nyelvezete miatt egész biztosan nem való mindenkinek, azonban azoknak, akik számára befogadható egy kritikusan, feje tetejére állított humorral előadott alternatív Jézus-mese, egész biztosan nagyszerű szórakozást kínálnak Biff, Jézus, Raziel angyal és Mari (azaz Mária Magdolna) kalandjai!

 

Külön érdekesség, hogy Moore regényéből még darab is készült, amit 2018-ban mutattak be az Ódry Színpadon „Akit Biffnek hívtak” címmel. Még korábban, 2011-ben Makranczi Zalán készített szövegkönyvet a Biffből, és a Spirit Színházban létre is jött egy bemutató, „Haverom a Messiás” címmel.

 

Személyes kapcsolatom hosszú évekre nyúlik vissza a kötettel, megjártunk együtt egy egyhetes, magányos elvonulást a Pilisben, ahol sokszor segített át a csenden és a teljes egyedülléten. Emlékszem, ahogyan a fűben fekszem és a lapokra eső fény alapján állapítom meg, nagyjából mennyi lehet az idő. Gyakorlatilag az egyetlen „vicces” könyv, amit szívesen és bármikor újra elolvasok. Mindig rácsodálkozom a tényre, hogy alapvetően nem kedvelem a humoros könyveket, de ez mégis egészen a szívemhez nőtt. Talán azért, mert számomra mindenképp közelebb hozta Jézus alakját, akivel mindig másképp voltam, mint vallásos ismerőseim. Szeretek úgy tekinteni rá, ahogy Moore állítja elénk. Azt hiszem, ezt talán ő maga sem bánná. Azt hiszem Jézusnak egész biztosan volt humora és én szeretem őt olyan emberként elképzelni, aki képes egy jóízűt nevetni magán. Azt hiszem, számomra ez a Karácsony egyik legszebb és legfontosabb üzenete. Ne vegyünk mindent olyan komolyan. A játékosság és a humor egyébként is ugyanúgy isteni tulajdonság, mint magasztosabb társaik. Már ami az én Isten-képemet illeti.

Kiszely Réka

Ezek is kedvedre valók lehetnek

Your email will not be published. Name and Email fields are required

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .