Új Évi szösszenetek

Íróink közül páran megleptek minket kis történetekkel. Némi új évi babonával fűszerezett történetek. Fogadjátok szeretettel:

Büksi Zsuzsanna

„De mi lesz, ha lehasad a teljes istenség, lesöpri őt is a tűzlépcsőről, aztán zuhannak mind a ketten?”
Félálomban kattognak a szavak a fejemben. Hogyan jutott eszembe? A tűzlépcső, meg a zuhanás?
A konyhából behallatszik a csap csöpögése. Egyre hangosabbam koppan a mosogató alján. Szaporábban, mint néhány napja. Úgy érzem, a halántékomon dobolnak a súlyos cseppek. A homlokom masszírozom. Nem enyhül a lüktetés.
Az ajtócsengő hangja felér egy robbanással, ami majd’szétveti a fejem.
Ki a csoda az kora reggel? Ráadásul január elsején?
Hunyorogva kibotorkálok. Gábor áll az ajtóban, kezében szerszámos táskával.
– Hol az a csap? – kérdezi.
Hát nem felejtette el.

Kiszely Réka

“– A só nélkülözhetetlen az emberi szervezet megfelelő működéséhez – magyarázta nagyanyám, könyékig eltűnve a retiküljében. – Soha ne felejtsétek el gyerekek, sótlan ember nem léphet elsőként a házba. Majdnem olyan rossz, mint ha nő megy be, az Istenke óvjon tőle! Emlékezz csak Katikám, mikor szegény Nénéd nem figyelt oda és őt látta meg elsőként az újévi ürdöng! Bezzeg ha keresztapád ment volna be, elijed a háztól a beste. Nem vitte volna el az ár azt a szép kertet már rögtön tavasszal…!
Vágyódva pillantottam az aranyló fénycsíkra, ami az ablakon át hívogatóan áradt felénk és a cserépkályhában lobogó tűz melegét ígérte.
– Mamádnak kellene előre menni helyettem – suttogta Karcsi remegő hangon, összekoccanó fogakkal, de azért hősiesen szorongatva az összes kacatot, amit nagyanyám rátukmált. – Az összes ártószellemet elűzné nem csak az ördögöket.
Kuncogva húzódtam közelebb hozzá. Nagyanyám arca felragyogott, mikor végre megtalálta amit keresett és egy gondosan lezárt műanyag zacskót is lendületesen Karcsi kezébe nyomot.
– Na most már mehetsz, drágám! Aztán ne feledd, csak ijesztően! Szép tököket akarok idén látni a kertemben, nem iszapot!”

 

Szenczi Ildikó

“– Ha bárkinek beszélni mersz a rémálmomról, akkor halott vagy.
– Semmi baj a rémálmoddal. És ne mászkálj már fel–alá, mint egy idegbeteg tengerimalac.
– Tudod, hogy minden évtizedben az első álmom valóra válik.
– Igen, de nem vagy már négyéves, aki sárkányt álmodott a vécébe.
– Ne is említsd.
– Szóval ha idén először nőt hívsz be a lakásba, akkor csőtörés, tűzvész, és a vécéből is felbugyog a…
– És ez csak a január!
– Nincs mese, kerítenünk kell egy férfit.
– De olyan kell, aki legalább hetente itt alszik. Be kell pasiznom három órán belül, mielőtt Eta néni becsönget a sütijeivel. Végem. Hé… Hová mész?
– Bejöhetek?”

 

Póczek Csilla

Az igazat megvallva valóban gyengén pislákolt a tűz és füstölgött a kénkő a tizennégy éves boszorkány körül, aki előttünk állt a szalonban. Pedig egészen eddig a pillanatig meggyőződésem volt, hogy ez a réges-régi babona nem más, mint… nos, réges-régi babona, amely megengedte a kisfiúknak, hogy házról házra futkossanak az éj derekán, nyalánkságokat gyűjtve. Csekély kárpótlásul, amiért a lányoknak jut minden varázslat.
Hacsak… Lehetséges, hogy nem is mind a miénk? Hogy ezen az egy napon, mikor megújul az év – és vele a varázs –, a tűz és a föld elsőként nem nekünk, hanem nekik felel?
Kivéve, ha…
– Sajnálom – cincogta a lány.

Köszönjük szépen a négy írónak és olvasóinknak még egyszer kívánunk Jó Történetekben Gazdag Új Esztendőt!

Sethemba

Ezek is kedvedre valók lehetnek

Your email will not be published. Name and Email fields are required

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..