100 szavas játék – Január


A csoportban játszottunk egy kicsit, íme az eredménye. Fogadjátok sok szeretettel ezeket az apró szösszeneteket az íróktól! Az írók nevére kattintva eléritek az oldalukat is.
A feladat ez volt: Írjatok száz szavas szösszenetet, témája legyen a tél!
Nehezítés: Használj fel három színt, de az nem lehet a fehér, a zöld és a piros sem! Legyetek kreatívak!

 

1,  Büksi Zsuzsanna

Dóri nyűgösen ébred. Hosszú volt a téli szünet, elszokott a koránkeléstől.
– Nem megyek – hisztizik.
Arcába rázza barna haját,  talán azt hiszi, így nem látom, hogy vicsorít, pedig teljesen belevörösödik az erőlködésbe.
Szereti az óvodát. Csak a reggeleket nem. Megértem, hogy az ilyen sötét, fagyos hajnal nem dobja fel, én sem repesek a boldogságtól, hogy ki kell mennem. Bármennyire együtt érzek négyéves kiscsoportosommal, muszáj szigorúnak lennem hozzá.
Durcizik amíg leérünk az utcára. Lámpák sárga fénye világítja meg a fákat. Dóri izgatott ugrabugrálásba kezd mellettem.
– Cukorszirupba mártogatták őket, utána megforgatták kókuszreszelékben?
– Zúzmara.
– Megkóstolhatom?– kérdezi.
– Gyere!
A fák felé vezetem, hogy közelebbről megtapasztalhassa ezt a csodát.

 

2, Őszi Alíz

Hó kavargott, aranyfényben fürdött az utca, és mi az anyától karácsonyra kapott sapkáinkban úgy festettünk, akár a szivárvány. Ha bármilyen LMBT szervezet ünnepi reklámot tervezett, mi lehettünk volna hozzá a nyitókép. Zita nővérem és Kata csak múlt hónapban jöttek össze, úgyhogy most turbékolva – amúgy narancs és kék sapkában – haladtak legelöl, sorban mögöttük az egész család. A menetet Bori húgom zárta Én kicsi pónim mintás lilában. A december 25-i séta apa mániája volt, aztán ő novemberben váratlanul lelépett, és azóta sehová sem sétált velünk. Mázli, hogy anya nélküle is ragaszkodott a hagyományhoz, gondoltam, miközben morgolódva a fülemre rángattam cián színű sapkámat.

 

3, Zugligeti Enna

Mi nem láttuk a villanást. Az utca végi Marika néninek még volt vezetékes tévéje, abban láttuk Budapest elpusztulását. Egy érdi tudós szerint az atombomba “kiakasztotta a Geiger-Müller számlálót”. Bármit is jelentsen ez. Mi csak az ég beborulását láttuk. A szürkén szitáló porhóval hógolyózó kék kabátos szomszéd gyerekeket. Aztán elcsendesedtek, kipirult arcocskájukat jeges vízként hűtötte le a felnőttek félelme. Amikor leállt a fűtés, takarókért marakodó állatokká váltunk, kuckókba hordtuk a pincébe. A puha tollpaplanokat a rozsdabarna kegyetlenség-foltokkal… Mi nem láttuk a villanást. Aki olyan közel van, azonnal meghal. Apa azt mondja, szerencsések vagyunk, de hazudik. Jobb egy villanás, mint a nukleáris tél.

 

4, Dósa Judit

Karácsonykor megtaláltam anyám naplóját. Ezt írja benne: „… reggel narancsszín égre ébredek, este pedig észreveszem, hogy a pulcsim, a fogkefém és a fogkrémes tubus is ugyanannak a lilának az árnyalataiban játszik. Szép, komplementer kerete ez a napnak! Komplementer, ahogyan a reggel és az este, és minden, amit leginkább ellentétpároknak szeretünk hívni… Jobb lenne, ha egymást kiegészítő pároknak neveznénk őket! Egyébként a narancsot és a lilát összekeverve valamiféle barna színt kapunk, ami az undok latyakra is emlékeztethetne, hiszen lépten-nyomon ebben csúszkálunk idén télen, nekem mégis az egyik kedvencem, mert Til nyáron lebarnult bőrét idézi.” Tilnek hívnak, és anyám nagyon szeretett engem.

 

5, Agatha Keyguard

A tél az italok időszaka. Mert a tél hideget, havat, rikító ajándékokat és csokibarna likőröket jelent. Ez utóbbi nagyon fontos, hogy kibírjuk a bedugult, szürke autópályákat, a tömött, csillogó plázákat és a hosszú sorbanállást a kasszánál. Aztán a mogyorós vodka a baráti társaságokhoz kell, hogy kóstoljunk valami újat, a forralt bor a vásári hangulathoz, a rumos forrócsoki az álcához, hogy csak fázunk. Konyakot iszunk a sznob rokonokkal, mert az előkelő, palackozott vörösbort a nagyszülőkkel, mert az családban marad, pálinkát, mert megfáztunk. Iszunk, miközben csodálkozunk a gyönyörű tájban, vagy csak bekuckózunk a takarók alá. Iszunk, mert tél van, és ez jó.

 

6, Galina Polevyk

– Hogy hozhattad ide? Mégiscsak a család tagja!
– Te is láttad, hogy néz ki! Az Antrophy családnak fiú kellett volna, nem ez a szörny!
A két nő öles léptekkel közeledett a lecsapódott szmogtól szürke hóban a tó partján mocorgó, kórházkék takaróba bugyolált csomaghoz. A fiatalabb nő felvette és kibontotta a pólyát:
– Nézz rá! A haja és az arca olyan sárga, mint egy májbeteg képe…és a formája! Hagyd itt, ez lesz mindenkinek a legjobb! – mutatott rá az idősebb.
– De ő a legifjabb Miss Antrophy. A testvérünk.
A másik ránézett vibráló telefonjára, majd testvérére.
– Akkor neveld fel. Anyánk nem fogja. Megölte magát inkább.

 

7, Olivia Teiss

– Azt hallottam, hogy ha úgy igazán hideg van, tudod úgy igazán kibaszottul hideg, akkor ha belehugyozol a hóba, akkor útközben megfagy, el kell törnöd a saját vizeletedet és eldobni.
– Na, a miénk nem fagyott meg szerencsére.
– Poén lett volna írni egy sárga üzenetet, nem?
– Hát akkor miért nem csináltad?
– Csak arra tudtam gondolni, hogy elkékül és letörik a pöcsöm ettől a hidegtől.
– Akkor menjünk vissza a buliba, mielőtt megfagyunk.
– Remélem felmelegít ezen a téli estén valaki.
–Ha más nem, majd én felmelegítelek, baby!
– Azt próbáld meg, és tele leszel lila foltokkal holnapra!
– Mi van cica, olyan sok kiszívásnyomot akarsz hagyni rajtam?
– Csakis. Na, menjünk be, mielőtt végleg leáll az agyad a hidegtől!

 

8, Sümegi Emília

– Anya, én még játszani akarok!
– Nem, Bíbor, már elég falevelet színeztél. Mars a dunyha alá!
– Na jó, de jöjjön Okker is!
– Nem ér, én öregebb vagyok, mint Bíbor!
– A húgodnak igaza van, bújjatok be mindketten az ágyba!
– Mondasz nekünk mesét?
– Persze, Bíbor, miről szóljon?
– Hát arról, hogy mit csinálnak a nagytesóink, amíg mi alszunk!
– Te is kíváncsi vagy rá, Okker?
– Igeeen!
– Jól van. Bújjatok mellém, így ni. Miután elalszotok, Faágbarna felkel és végigszáguld minden hegy minden lombhullató erdején, az örökké a nyomában lévő Sárszürke testvérével. Mindent fakóvá színeznek.
– És Fagycsípte Rózsaszín?
– Ő, amint meghallja a csengettyűszót, a Mikulás orcájára csücsül.

 

9, Szenczi Ildikó

A telihold kékes fénybe vonta az érintetlen hóréteget a több napos hullák és lótetemek halmain. Alina feszengett.
– Mester, ez a szag… – nyögte mögötte a harmadik Kesely.
– Tudom – csitította a mester. Lába nyoma feketéllett a száraz, alvadt vértől, amit a fagyott föld nem szívhatott magába. Alina rápillantott egy végtagok nélküli torzót formáló hókupacra. Nyelt egyet. Végre megálltak, hogy ma is hálát rebegjenek a Télnek. Az óvó hótakaró áldás az elátkozottaknak; a gyilkosoknak, akiknek életét valaha volt bűnük táplálhatja csak.
– Itt az idő – sóhajtott a mester. Alina remegve a torzó fölé térdelt, és fogait mohón az édes, rózsaszínű, szinte friss húsba mélyesztette.

 

10, Kiszely Réka

Szokatlanul hideg telünk volt. Az új év első napján mindössze tizennyolc fokot mutattak a hőmérők; a szakértők szerint utoljára az ezred első negyedében mértek ilyen értéket. Anyám még a rozsdabarna kanapétakarót is magára terítette, úgy bicegett mellém a konyhaablakhoz.
– Átkozott egy idő! – sóhajtott, eső áztatta, szeretett leandereit szemlélve. A növények egészen elsárgultak a több napja tartó hidegtől, a lehullott virágszirmok barnára ázott földdel keveredtek.
– Berci átprogramozta a légkondidat – jegyeztem meg csendesen, mert más vigasztaló nem jutott eszembe. – Húsz foknál automatikusan beindul a hőbefújás.
Anyám fázósan összébb húzta magán a takarót.
– Húsz fok… Jól van, annyinál még valószínűleg nem fagyok meg.

 

11, Póczek Csilla

Kóró csonka szára roppan a csizmám alatt. A bozótoson túl csonttá fagyott, barna föld hullámzik a messzeségbe, a szántás barázdái tenyérnyi foltokban még őrzik a legutóbbi havazás emlékét.
Néma a vidék. Csak a lélegzetem sípolását hallom. Csak a kabátom elnyűtt anyagának súrlódó neszét, ahogy felemelem a kezem, hogy félrehajtsak néhány ágat, és hozzáférjek a csapdához. Üres ez is. Már csak egy van hátra.
A hideg megdermeszti az arcom, átjárja a ruháimat, mintha jégbe öltöztem volna. Az ágak pókhálóján túl az ég erőtlen kékjébe egyre több rózsás sáv vegyül.
Az utolsó csapdához érek, és benne – végre! – vézna nyúl. Mégiscsak húst vacsorázunk.

 

12, L. K. Patrícia

Furcsa volt ez az idei tél. Bár a fák ágaira rátelepedett már a dér, ugyanakkor a hónak nyoma sem volt. A lehullott levelek színes szőnyegtakaróként borították a földet, de a szokott rozsdás, kapornyazöld és okker helyett minden egy árnyalattal sötétebbnek, baljóslatúbbnak tűnt. A méregzöld és melasszerűen sötét levelek nem mozdultak, mégis zörgött az erdő, mintha szél tépázná az ágakat. A köd sem moccant. Úgy ült meg a fák törzse közt, mintha sűrűn szőtt pókháló lenne. Vagy fal, amelyet iszapszürke kövekből emeltek. Áthatolhatatlannak tűnt, nyomasztó teherként ült meg az ember vállán. És ekkor sikoly szakította szét a rengeteg kattogó, zúgó csendjét.

 

13, M. H. Sethemba

Kacagva tekintek az én durcás Harrymre. Most is, mint mindig, csakis a logikus észjárását követi. Épp a napi programot próbáljuk eldönteni a könnyű reggelink mellett a síparadicsomban, ahová pihenni jöttünk. Befejeztem a legújabb képregényem, és ezt ünnepeljük.
– Nem őrültem meg, hogy most induljak síelni. Nézd azokat a szürke felhőket! Biztos, hogy havazni fog!
– Na és? Csak egy kicsit mennénk ki. Már elegem van a bezártságból. Két napig csak havazott! Friss levegőre vágyom. Kérlek!
– Menj csak, én inkább maradok a melegben, ahol a narancsvörös tűz melegít! Olvasok. Durcásan felhúzza a vállát, és csücsörít azzal a málnaszínű ajkával. Teljesen megőrjít ezzel. Megint nyert.

 

14, Fráter Zsuzsanna

Feketén ásít rám az ég, míg a buszmegállóhoz tartok. Csizmám sarka hangosan koppan a fagyos betonon, a szél dermedt faleveleket kerget a kopár parkban. Magányos januári reggel. Csak az utcai lámpák tejszínű, bágyadt fénye követ az úton. A megálló üres, csak a jelzőtábla integet felém fakókéken. Várok. Az éj körbevesz. A fagy lassan bekúszik a kabátom alá. Megrázom magam, rálehelek lilára gémberedett ujjaimra.
– Hol vagy? – súgom a kihalt utca felé.
Szürkül, sápadt fény tör át a fák csupasz ágai között. Az ócska busz kerekei csikorogva állnak meg mellettem, mikor a nap bíbor ragyogással felkel a panelsor mögött.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ezek is kedvedre valók lehetnek

One thought on “100 szavas játék – Január

Your email will not be published. Name and Email fields are required

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .