Újabb kérdéskörrel bombáztam az íróinkat, akik örömmel válaszolgattak is.
1, Miért teszel félre egy könyvet?
L. K. Patrícia: Általában nem teszek félre könyvet. Szeretem végigjárni, amibe belekezdek. Nagyon vacaknak kell ahhoz lennie egy írásnak, hogy félretegyem, na ilyen eddig kétszer fordult (csak) elő velem. Na pont az a két alkalom megtanított rá, hogy körültekintően válasszak. 😀
Agatha Keyguard: Ha nagyon hülye a főhős (hülyébb, mint én szoktam lenni) vagy nagyon hülye a cselekmény (vagyis egy ejtőernyős svábbogár kitalálja már az első oldalon, hogy mi fog történni). Ha ennek a kettőnek a keveréke áll fenn, akkor vagy nem veszem meg a könyvet, vagy ajándékba kaptam.
Dyta Kostova: Mert rettentő kapkodós vagyok, és legszívesebben egyszerre olvasnék vagy 20 könyvet. De egyébként hangulatfüggő, mit szeretnék folytatni, és ilyenkor valamit félre kell tenni.
2, Melyik volt a legeslegelső könyved?
L. K. Patrícia: Frász se emlékszik. Valami rágható?
Agatha Keyguard: Pán Péter és a seholszigeti, indokolatlan gyereksereg. (Felnőtt fejjel nem csodálom, hogy a kalózok hülyét kaptak). Ami a vicc, hogy azóta is megmaradt kedvencnek.
Dyta Kostova: A kezembe nyomott, erőszakosan olvastatott kötelezőket nem vagyok hajlandó ide számolni, így az első, amit önszántamból, érdeklődéssel olvastam: James Follett: Földhajsza című könyve volt.
3, Melyik volt eddig a legérdekesebb pályázat amire irtál vagy írni akartál?
L. K. Patrícia: Annyi érdekes pályázat van, hogy nem tudok választani, de egy tényt biztosan tudok: A legtöbbnél nagyon lusta vagyok. 😀
Agatha Keyguard: Hűha… ez egy nagyon jó kérdés. Most a legutóbbi érdekesség az a Menő Könyveknek a “Sorsfordító történetek” pályázata volt. 10.000 karakterben (3 oldal) írj át egy Disney-mesét úgy, hogy az élvezhető, logikus és úgy teljes történet legyen. Kihívásnak zseniális volt.
Dyta Kostova: Nem tudom, hogy az “érdekes” az pontosan hogyan értendő, a téma vagy a pályázat lebonyolítási jellege lehet-e az érdekes. De ha így is nézem, én kicsit “savanyú” vagyok, mert addig érdekes számomra egy pályázat, amíg ki nem derül, hogy nyertem-e rajta valamit, vagy helyezett lettem-e. És ha nem, akkor már nem számít érdekesnek. És nem is szeretem a több lépcsős pályázatokat, pláne ahol szavazni kell, mert ott úgysem feltétlenül a tetszési index mutatja, mennyire érdekes az adott írásmű, hanem hogy ki tud több embert mozgósítani. Szóval muszáj hazabeszélnem, és nyilván a Bekezdést szeretem legjobban, mert az okozott sikerélményt 😛
4, Szoktál-e verseket írni?
L. K. Patrícia: Volt rá precedens, de ezt inkább nem hangoztatom, mert csak a nevetőgörcs fenyeget, ha meglátom azt a… valamit.
Agatha Keyguard: Volt egy korszakom, amikor rengeteg verset írtam és még az Amatőr Művészek Oldalán, a tagokkal közösen is alkottunk. Vicces volt ott számolgatni a magánhangzókat, meg folyamatosan tanulni, hogy mik, hogyan rímeljenek. Aztán ez elmúlt és azóta csak maximum poénból alkotok valamit, ami néha rímel. 😀
Dyta Kostova: Hogyne szoktam volna, meg is jelennek néha itt-ott 🙂
5, Volt e olyan könyv, amihez irtál fanficet esetleg képet csináltál hozzá?
L. K. Patrícia: Fanficet nem írtam, szeretem magam megteremteni a világaimat, de képpel mindig próbálkozom. És mindig rájövök, hogy én ehhez béna vagyok.
Agatha Keyguard: A Disney-könyvek számítanak? xD Amúgy az utóbbi 10-20 évben már nem. Lettek saját világaim, saját történeteim, egyszerűen nem vagyok “rákényszerülve”, hogy máséval dolgozzak.
Dyta Kostova: Soha nem csináltam még ilyet. Nem is tervezek.
