Íróink ismét elárulnak magukról pár aprócska titkot:
1, Miért teszel félre egy könyvet?
E. P. Nick: Eddig elég kevés könyvet tettem félre, de amit mégis, az mind olyan volt, amiket ajándékba kaptam. Az ok minden esetben, hogy a témája nem érdekelt. Olyat meg ugye önszántából nem vásárol az ember. 😀 A legutóbbi ilyen félbehagyott könyv az Íróiskolás Szerkesztői klubon megbeszélésre kiadott Lélekdoki volt. Szorgalmasan nekikezdtem, de aztán képtelen voltam végigolvasni.
V. K. Bellone: Ha fájdalmasan logikátlan, ha szájbarágós vagy egyéb módon úgy érzem, a szerző hülyének nézi az olvasót, azaz épp engem.
Szenczi Ildi: Szinte soha nem teszek félre könyvet, ahhoz nagyon kell szenvednem olvasás közben. Az elmúlt kb. tíz évben három ilyen volt: az egyiknél a minősíthetetlen fordítás volt az ok, a másik kettőnél pedig az első kb. 100 oldalig nem is értettem meg, miről van szó, és nem is érdekeltek sem a karakterek, sem a világ.
2, Melyik volt a legeslegelső könyved?
E. P. Nick: A legeslegelső? Még most is megvan. ❤️ Mészöly Miklós: “Bánatos medve” meséje. Tudjátok, olyan kemény lapos, szívmelengető rajzokkal.
V. K. Bellone: Az első, amit egyes-egyedül olvastam kisiskolásként (és nagyon büszke voltam magamra 🙂 ) az James Oliver Curwood: Fürge villám volt. Az első, amit a saját zsebpénzemből vettem pedig A Gyűrű keresése – nagy Gyűrűk Ura rajongó voltam tízéves koromtól kezdve.
Szenczi Ildi: Korán megtanultam olvasni, és rengeteg könyvünk volt, úgyhogy fogalmam sincs, melyik lehetett az első.
3, Melyik volt eddig a legérdekesebb pályázat amire irtál vagy írni akartál?
E. P. Nick: Eddig, valahány pályázaton vettem részt, az mind olyan volt, hogy már korábban megírt novellákkal, könyvvel indultam, szóval nem a pályázat érdekessége keltette fel a figyelmemet, hanem mert akadt véletlenül a fiókban egy oda passzoló. Kifejezetten pályázat kedvéért nem szoktam írni.
V. K. Bellone: A Vágyom rád pályázat, amire erotikus novellát kellett írni, ráadásul realistát. Én meg alapvetően fantasyt írok, éppen csak tanulgatom, hogyan lehet rendesen érzelmeket ábrázolni, mert ösztönből nem megy… szóval nagy kihívás volt. Pontosan azért tudtam, hogy írni fogok rá, amint megláttam a kiírást, mert a kihívást kerestem. (És mivel megjelent az antológiában a novellám, így elmondhatom, teljesítettem a küldetést 🙂 ).
Szenczi Ildi: Per pillanat a legérdekesebb pályázat számomra az Aranymosás. Érdekes lenne, ha végre sikerülne indulni rajta 😀
4. Szoktál e verseket írni?
E. P. Nick: Én eleve versírással kezdtem.😊 Most, hogy így egymás közelébe került a legelső könyv és a versírás kérdése, felmerült bennem, hogy talán pont a Bánatos medve hatására, mivel az is verses mese. Ugyanakkor már nagyon rég nem írtam verset. Leszoktam róla.
V. K. Bellone: Már nem. Tiniként írtam, méghozzá bűn rosszakat. 😅
Szenczi Ildi: Kamaszkorom óta nem nagyon. Ha olyan hangulatom van, maximum átköltök egy-egy dalszöveget a saját szórakoztatásomra, szóval a rímekkel jóban vagyok, de ennél közelebbről már nem érdekel a téma.
5. Volt e olyan könyv, amihez irtál fanficet esetleg képet csináltál hozzá?
E. P. Nick: Fanficet soha nem írtam, viszont fiatalabb koromban sokszor rajzoltam le azokat a szereplőket, akik a szívemhez nőttek. De már ez is elmúlt. 😅
V. K. Bellone: Nem, de lehet, hogy egyszer kipróbálom. A könyvekhez készült rajzokat imádom nézegetni Pinteresten, de mivel rajzolni nem tudok, muszáj lesz inkább fanficet írni, ha ilyesmire adom a fejem.
Szenczi Ildi: A kamaszkoromat egy Harry Potteres közösségben töltöttem, megalkottuk a saját varázslóiskolánkat, és magunkról írtunk történeteket. Ha ez fanficnek számít, akkor igen 😀 Az Eragon után is elkezdtem egy történetet a képzeletbeli jövőről, mert nagyon érdekelt, hogy “és most mi lesz”? Illetve a Calderonhoz is írtam pályázatra egy fanficet, bár az magamtól eszembe nem jutott volna.
