Ismerd meg a tagjaink! 13

Folyamatosan ismerhetjük meg tagjaink újabb és újabb arcát.

 

1. Miért teszel félre egy könyvet?
Aux Eliza: Ha nem érint meg érzelmileg, nem érzem azt az izgalmat, hogy magába szippant a történet, elvarázsol az atmoszféra, lerágom a körmeim a karakterekért. Egyszóval ha nem köt le 😀
Kulcsár Kata: Néha egy káromkodás elég. Ha úgy érzem, hogy felesleges az obszcén beszéd, nem tesz hozzá semmit, lehangolódom. Emlékszem egy tiniregényre, amit egy szitokszó miatt tettem le, de talán addig sem volt lebilincselő. Többnyire életrajzokat, interjúköteteket olvasok, tutibiztos műfaj lenne elvileg, hisz eleve érdekel a személy, aki a tárgya, de a legutolsó könyv, amit félretettem, épp egy Barbra Streisand életraiz volt.
Fráter Zsuzsanna: Régen hiába okozott csalódást egy könyv, becsülettel végigküzdöttem magam rajta, ma már sokkal könnyebben félreteszem azokat a műveket, amelyek nem tetszenek. Túl rövid az élet ahhoz, hogy rossz könyveket olvassak. Ha nem tetszik a szerző stílusa, gyengének vagy modorosnak érzem, vagy a cselekményt, esetleg a szereplők jellemét kidolgozatlannak, logikátlannak találom, akkor egyszerűen nem olvasom tovább. De indokolatlan káromkodás miatt is dobtam már félre nagyon népszerű romantikus regényt.

2. Melyik volt a legeslegelső könyved?
Aux Eliza: Valószínűleg valamilyen mesekönyv, de ennél többre nem emlékszem.
Kulcsár Kata:  A legeslegelső rajongásom tárgya Fehér Klára Mi, szemüvegesek c. pöttyöse és utána a legjobb barátnőmmel nekünk is lettek életünk részévé váló, megosztott, elképzelt figuráink.
Fráter Zsuzsanna: Mivel azóta olvasok, hogy nagyjából megtanultam, így az első könyvem egy rövid történeteket tartalmazó mesekönyv volt, a Minden napra egy mese. Imádtam. Sok történetre még ma is emlékszem.

3. Melyik volt eddig a legérdekesebb pályázat, amire irtál vagy írni akartál?
Aux Eliza: A meghitt pillanatok antológia pályázatára karácsonyi sztorit kellett írni. Ezt a pályázatot tavasz-nyáron, hőségben hirdették meg. Izgi volt kánikulában hóról meg fagyról írni.
Kulcsár Kata: A legkacifántosabbak az Aranymosó pályázatok szoktak lenni, melyeket általában lekések, félreértek vagy csak simán alulmúlok.
Fráter Zsuzsanna: Általában olyan pályázatra írok, amit érdekesnek találok. Mégis a legérdekesebb talán egy gyermekeknek szóló írásokat váró pályázat volt, ahol a hangokról, a hangok zeneiségéről kellett írni. Nem nyertem rajta egyébként.

4. Szoktál e verseket írni?
Aux Eliza:  Régen elkövettem pár versnek nem igazán nevezhető akármit, idén pedig életemben először limerickeket írtam egy kreatív írás kurzusra. Nyertem velük egy üveg pálinkát, szóval talán nem sikerültek olyan rosszul.
Kulcsár Kata: Szoktál e verseket írni? Már csak köszöntőket. De természetesen nekem is megvan a Megszenvedett kamaszkorom ciklus, és az egyetem utáni nihilből merített elbeszélő költemény, melyeket, szerencsére, semmiféle maradandó felületen nem osztottam meg.
Fráter Zsuzsanna: Kamaszkoromban rendszeresen írtam, de idővel valahogy elkopott a lírai énem. De jobb is így, a világhálót így is elárasztják a fűzfapoéták borzalmasabbnál borzalmasabb kínrímjei, nem kell tovább szaporítani őket.

 

5. Volt e olyan könyv, amihez irtál fanficet esetleg képet csináltál hozzá?
Aux Eliza:  Harry Potter, Apa, randizhatok egy lovaggal? Ezekhez írtam fanficet, képet pedig szinte minden létező dologhoz csináltam, ami csak érdekelt. Tervezek még egyszer visszatérni a fanfic világába nosztalgia gyanánt, egy Reszkessetek, betörők! fanficen gondolkodom, ahol ezúttal nem Kevin, hanem valaki más marad otthon, de ez még csak gondolat szintjén létezik.
Kulcsár Kata: Volt e olyan könyv, amihez írtál fanficet esetleg képet csináltál hozzá? Fanficet nem írtam. Az enyémhez készítünk mostanában illusztrációt a festő barátnőmmel. Nem tudom, más hogy áll hozzá, de arra a következtetésre jutottam, hogy szereplőket nem érdemes megjeleníteni rajzban. Helyszínt igen, tárgyakat, állatokat talán, de a szereplőket nem szabad véglegesíteni papíron, legalábbis nem a 200. oldalon. Ha már megtesszük, tegyük meg rögtön a bemutatásnál, akkor nem lesz az olvasóknak más választása, minthogy a megadott kontúrokon belül képzelegjenek. Ez egy jó kérdéskör lenne szerintem. Szeretjük vagy nem szeretjük az illusztrációkat? Rajzoltassunk-e meg szereplőket vagy nem? Voltak-e számotokra rettenetes, csalódást keltő illusztrációk? Olyanok, amelyek felülmúlták az elképzeléseiteket? Gyermekkorom nagy könyvszerelme volt az Édes Mostoha, Róna Emy rajzaival és a mostani kiadás. Először rettenetesnek tartottam az utóbbit, de végül is…☺️
Fráter Zsuzsanna: A fanfic nagyon nem az én világom. Olvasni sem szoktam ilyen műveket, így írásával sem próbálkozom. Rajzolni pedig sajnos nem tudok, így azzal végképp nem kísérletezem.

Ezek is kedvedre valók lehetnek

Your email will not be published. Name and Email fields are required

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .