Az írástechnika tanulásról közgazdász szemmel

…avagy mit fektetünk be az írástechnika tanulás során?

 

Az egyik egyetemi kurzusom kapcsán merült fel bennem, hogy bár a projekt-szemlélet mostanság rendkívül divatos (főleg ha nagyvállalatnál dolgozik az ember, vagy valamiért épp álláshirdetéseket nézeget), a hétköznapjaink során alig gondolunk bele, hogy amikor belevágunk egy terv megvalósításába, mire is lesz szükségünk ahhoz, hogy a célunkat elérjük. Aztán gondolat gondolatot követett, és mivel úgyis előadást kellett készítenem egy konkrét projekt erőforrásigényéről, arra jutottam, megnézem mi a helyzet abban az esetben, ha épp írástechnika tanulásra adja a fejét az ember.

Számomra nagyon érdekes gondolati játék volt a beadandómat készíteni, ezért arra jutottam, hogy a saját szemszögemből megpróbálom összeszedni, szerintem mit érdemes átgondolnia mindenkinek, amikor nekivág írástechnikát tanulni. Már csak azért is, mert tényleg azt érzem, hogy sokan azért csalódnak az ilyen típusú tanfolyamokban, mert nem azt kapják, amit vártak, amire számítottak. Ennek pedig az egyik oka kétségtelenül az, hogy néha, amikor nagy lendülettel belevágunk valamibe, bele sem gondolunk, hogy mi mindent kell majd (legalább egy időre) „feláldoznunk” a tanulásért. Még egy (online) tanfolyam is rengeteg befektetett energiát és időt igényel ugyanis, amivel sokan nem számolnak.

 

Önképzés-projekt, avagy hogy jönnek ide az erőforrások?

Tekintsük az önképzést (és az önképzés részeként az írástechnika tanulást) egy projektnek! Számtalan módon definiálhatjuk, hogy mitől válik egy tevékenység projektté, vállalatonként és szakirodalmanként kicsit eltérő a kritériumrendszer. Én a teljesség igénye nélkül emelnék ki egyetlen meghatározást, ami szerintem magába foglalja a legtöbb kulcselemet, ami egy projektet jellemez:
Minden projekt egy időben és térben jól körülhatárolt, összetett feladat, amely a kijelölt, világos céloknak megfelelő tevékenységek és a rendelkezésre álló erőforrások összehangolt, ésszerű felhasználásával valósítható meg. Ebből következik, hogy minden projektnek egyértelműen meghatározott a kezdete és a befejezése; van konkrét, mérhető eredménye; valamint egyszeri tevékenység. (Görög, 2003)

 

Hogyan valósul meg mindez egy írástechnikával kapcsolatos tanfolyam esetében?

  • Minden tanfolyamnak természetéből fakadóan van egy rögzített kezdési és befejezési időpontja;
  • Meghatározott célunk, hogy szeretnénk fejlődni, új dolgokat (meg)tanulni;
  • A konkrét, mérhető eredmény trükkösebb, de amennyiben a kurzus során vannak elvégzendő (házi) feladatok, vagy a kurzus záró feladattal/vizsgamunkával ér véget, úgy jelen esetben ezeknek a megírását és a kapott visszajelzéseket véleményem szerint tekinthetjük konkrét, mérhető eredménynek;
  • Végül pedig a tanfolyam egyszeri tevékenység.

A fentiek alapján kijelenthetjük, hogy az írástechnika tanulás tekinthető egy projektnek. Legalább addig, amíg ez a cikk véget nem ér. 😉

 

Piaci körkép, avagy a bőség zavara

Mielőtt rátérnék a befektetett erőforrások kitárgyalására, fontosnak tartom, hogy kicsit beszéljünk az írástechnikai tanfolyamok piacáról. Bár a kínálati oldal még mindig nyomába sem ér a külföldi piac lehetőségeinek, az utóbbi években itthon is „kínálati robbanás” tapasztalható. Ez pedig érthető módon a bőség zavarához vezet, különösen akkor, ha valaki még csak a tanulás küszöbén áll, és esetleg fogalma sincs, pontosan mit keres, mire van szüksége. Esetleg a saját elvárásait sem tudja pontosan megfogalmazni és összeszedni, mire vágyik „csak tanulni szeretne”.

 

Az egyes tanfolyamokat rangsorolni és egymáshoz viszonyítani borzasztóan nehéz. Külön kutatási téma lehetne azoknak a szempontoknak a meghatározása és be paraméterezése, amik mentén egy felállítható lenne egy elégségesen megbízható modell. Ráadásul, még ha sikerülne is olyan paraméter rendszert kialakítani, amely révén objektíven meghatározhatóvá válik, hogy melyik tanfolyam hol helyezkedik el a képzeletbeli skálán, akkor is számtalan szubjektív paraméter fogja tovább árnyalni a képet. Elvégre mindig jelen lesznek az egyén saját fogyasztói preferenciái, a tudatos vagy tudattalan elvárások, az egyedi célkitűzések, az elérhető erőforrások korlátjai és még számtalan egyedi tényező.

 

Egy tanfolyam értékét befolyásoló szempont lehet például (a teljesség igénye nélkül):

  • Akkreditált-e a tanfolyam?
  • Ki vagy milyen szervezett az adott tanfolyam szervezője? Ki(k) az oktató(k)? Neki milyen a szakmai háttere és a kapcsolódása az oktatott témához? Milyen szemléletet (írói, szerkesztői, kiadói, stb.) képvisel és ad át a kurzus során?
  • Mennyi időt ölel fel a tanfolyam? Mennyi idő alatt zajlik az oktatás?
  • Mikor/Milyen időközönként indul a tanfolyam?
  • Van-e kontaktóra vagy online a tanfolyam?
  • Mekkora az egyes csoportok tanulói létszáma?
  • Milyen témaköröket ölel fel a tanfolyam tematikája, milyen mélységig foglalkozik az egyes témakörökkel? Vannak oktatási segédanyagok?
  • Mi az adott tanfolyam bemeneti követelmény? Mi az elvégzés feltétele/kimeneti követelménye?

 

Már ebből a felsorolásból is látható, hogy számtalan szempont mentén mérlegelhetünk, amikor tanfolyamot választunk. Érdemes lehet minél több oldalról átgondolni, mire vágyunk és mi illeszkedik az elképzelésünkhöz, mielőtt választanánk – persze észszerű keretek között. Egyfelől gyakran nem minden információ nyilvánosan elérhető, másfelől pedig mindig lesz egy korlátja annak, hogy mennyi időt és energiát érdemes a kínálat megismerésére szánni. Főleg akkor, ha bizonyos tanfolyamok csak időszakosan elérhetőek és sürgető a jelentkezési határidő.


Szerintem elsősorban azt érdemes átgondolni, mi a célunk a tanfolyammal és mikor éreznénk azt, hogy elégedettek vagyunk és megérte részt venni a tanfolyamon? Sok fejfájást és utólagos bosszankodást megspórolhatunk magunknak, ha már előre tudjuk, hogy
mire vágyunk és tisztázzuk magunkban az elvárásainkat.

 

Befektetett erőforrások – pénz, idő és energia

Ahogy már a felvezetésben is kiemeltem, amikor valaki tanulásra adja a fejét, lényegében három dolognak a befektetéséről dönt. A pénzét, az idejét és a kreatív energiáját/koncentrációs képességét egyaránt mozgósítja a céljai elérése érdekében – akár tudatosan, akár öntudatlanul teszi mindezt. Legyen szó kontaktórás vagy online zajló oktatásról, minden tanfolyam megköveteli mindhárom erőforrást, igaz, más-más arányban.

 

Befektetett pénz

A pénz valószínűleg az az erőforrás, amivel mindenki számol, hiszen a hétköznapokban a „költség” szó hallatán általában elve egy áru vagy szolgáltatás árára asszociálunk. A pénzben kifejezett ár nagy előnye, hogy egy egzaktul meghatározható mutatószám, amivel könnyű kalkulálni, így érthető, hogy a legtöbb ember első nekifutásra az elérhető tanfolyamok árát nézi meg. Egyértelmű az is, hogy ha valaki szervezett formában szeretne tanulni és nem áll meg az online elérhető számtalan ingyenes írástechnikai anyagok és az önálló gyakorlás lehetőségénél, akkor azért fizetnie kell.

A pénz befektetést tehát nem kell túlmagyarázni, viszont van két kérdés, amit érdemes mégis csak végiggondolni.

 

Először is: Pontosan mennyit fogok fizetni?

Bár első ránézésre egyértelmű a válasz, hiszen a legtöbb tanfolyam ára nyilvános. De azért nem árt átgondolni a „rejtett” költségeket is. Például, ha valaki ódzkodik az online oktatástól és kontaktórás tanfolyamra szeretne elmenni, akkor érdemes végiggondolni, hogy az utazás (akár egy másik városba) költségei mennyivel fogják megdobni a tanfolyam árát. Ugyanígy érdemes utánanézni annak is, hogy a tanfolyam során kapott jegyzetekért kell-e pluszban fizetni, vagy van-e tankönyv, amit meg kell venni.

Egymásra épülő tanfolyamok esetén azt is érdemes átgondolni, hogy a nyilvánosan elérhető tematika alapján (ha rendelkezik ilyennel a tanfolyam), hány tanfolyamot is kell elvégeznünk ahhoz, hogy az előre kitűzött célunkat elérjük. Az ilyen, több modulból álló tanfolyamok esetén például nem mindegy, hogy a modulok ténylegesen is egymásra épülnek-e (tehát bemeneti követelményként el kell-e végeznünk olyan modulokat is, amelyek egyébként nem végeznénk el, hogy elérjük azt a tanfolyamot, amin valóban részt akarunk venni), vagy laza a kapcsolat és szabadon választott sorrendben, egymástól (szinte) függetlenül is elérhetőek-e a tananyagok.
Másodszor pedig: Pontosan miért fogok fizetni?

Ez látszólag szintén egyértelmű; nyilván a tanfolyamért fizet az ember. De vajon mit foglal magába a tanfolyam? Kontaktórás tanfolyam esetén kérdés lehet, hogy az ár magába foglalja-e a catering szolgáltatást (tea, kávé, ebéd, stb.) és az esetleg szükséges szállásköltségeket. Szintén fontos kérdés lehet, hogy az elméleti (általában néhány napba belesűrített) oktatás mellett ad-e a tanfolyam lehetőséget a gyakorlati fejlődésre is, és ha igen, akkor milyen formában kapunk visszajelzés. Egyáltalán van-e lehetőség a visszajelzés kérésre és az egyéni fejlődésre, vagy inkább egy amolyan csoportos egyetemi előadásra/szemináriumra jelentkezünk?

Az online oktatás esetén szintén fontos kérdés, hogy pontosan milyen oktatási formáért fizetek. Sok külföldi tanfolyam esetén például a tananyagot veszi meg az ember, amit utána letölthet. Ez a tananyag bizonyos esetekben feladatokat is tartalmaz, amiket, ha megszabott időn belül oldunk meg, akkor elküldhetünk egy e-mail címre, és kapunk valamilyen visszajelzést. A saját tempódban haladhatsz az anyagok feldolgozásával, viszont cserébe nincs, vagy csak minimális lehetőséged van a feldolgozás során konzultálni. Egy másik formája lehet az online oktatásnak, amikor ütemezetten érkező tananyagok és feladatok vannak, és egy online csoporton keresztül, vagy az oktatóval közvetlenül, e-mailen keresztül van lehetőség a visszajelzések és a felmerülő kérdések/elakadások megvitatására.

 

Befektetett idő

A második fontos erőforrás, amivel érdemes számolni, az idő.

Ahogy mondani szokás; mindenkinek huszonnégy órából áll a napja. Viszont az, hogy ebbe a huszonnégy órába mennyi tennivalót sűrítünk bele, egyéni döntés és eltérő az is, hogy mennyire tudunk bánni a rendelkezésünkre álló idővel. Az időgazdálkodás egyik fontos eleme, hogy meg tudjuk becsülni, mennyi időre van/lesz szükségünk egy adott feladat elvégzéséhez és megtervezzük az időbeosztásunkat. Amikor tehát tanulásra adjuk a fejünket fontos előre átgondolni, hogy előreláthatóan mennyi időre lesz szükségünk az kurzus követelményének teljesítéséhez (például a gyakorlati feladatok megírásához), és hogy belefér-e az életünkbe a tanfolyam alatt, hogy ennyi időt fordítsunk a tanulásra.

Az sem árt, ha az ember előre végiggondolja, hogy mikor fog tudni a tananyaggal foglalkozni és gyakorló feladatokat írni, de ez már egy második lépés. 🙂 Amikor még csak a kurzus kiválasztásánál tartasz az is hasznos, ha legalább azt végiggondolod, mettől meddig fog tartani a tanfolyam és ezalatt mennyi (szabad) időd lesz a tanulásra.
Befektetett (kreatív) energia

Végül, de nem utolsó sorban nem árt végiggondolnunk, hogy az idő mellett lesz-e energiánk is a feladatok elvégzésére. Tapasztalataim szerint ez az az erőforrás, amivel a legtöbben elfelejtünk kalkulálni, amikor valamibe belefogunk, pedig szörnyen fontos lenne tudatosítani, hogy igen, a szellemi energiánk és a kreativitásunk sem végtelen.

Vannak időszakok, amikor az embernek egyszerűen nincs ereje írni, mert egy időre valami más követeli a figyelmét. Ha egyetemista vagy, akkor például valószínűleg nem szerencsés épp az évközi beadandókkal vagy ZH-kal teli időszakra időzíteni egy tanfolyamot, és valószínűleg a diplomád megírása alatt is problémába ütközhetsz. Ugyanígy számos munkakör velejárója a leterheltebb időszak, amikor jobban oda kell figyelned napközben arra, amit csinálsz és este „zombi üzemmódban” jutsz haza, alig várva, hogy a fejed párnát érjen, arra már semmi erőd, hogy házik megírására add a fejed.

Sőt akár a magánéletedben is jöhet pár hónap, amikor húzósak a mindennapok, vagy egyszerűen csak sűrű az élet.

Vannak ilyen periódusok, ezt el kell fogadni és nem árt figyelembe is venni. Ha már eleve úgy kezdesz ugyanis bele egy tanfolyamba, hogy „majd max kevesebbet alszok”, akkor valószínűleg csak magadnak ártasz. A frusztráció és a stressz, a nyomás, hogy foglalkoznod kell a feladatokkal senkinek sem tesz jót, főleg amikor minden másra is alig jut a figyelmedből. Persze lehet, hogy menni fog végül a dolog, de a fáradtan átolvasott tananyagokból és esetleg összecsapott (házi)feladatokból valószínűleg messze nem fogsz annyit tanulni, mint amennyit egy nyugodtabb időszakban tudnál, amikor valóban van időd odafigyelni és kiélvezni a tanulást.

A lényeg, hogy érdemes előre végiggondolnod, mik azok a tényezők, amik elvonhatják a figyelmedet és az energiáidat a tanfolyam ideje alatt az írástól. Ha úgy érzed, hogy egy eleve leterhelt időszakra esik a tanfolyam, akkor érdemes azt is végiggondolni, hogy tényleg most van-e itt az ideje a tanulásnak. Tanulni jó dolog és nagyon hasznos.

Ugyanakkor rengeteg írástechnikai könyv és anyag elérhető online is. Persze ezek közül kiválogatni azokat, amikre valóban érdemes időt szánni legalább olyan nehéz, mint megtalálni a megfelelő tanfolyamot, de ha úgy érzed, nincs most lehetőséged tanfolyamra menni, mert a fenti három dolog közül legalább egyet most nem tudsz belefektetni a projektbe… Nos, akkor érdemes szerintem mégiscsak szétnézni és alternatív utat keresni. 🙂

 

 

További olvasnivalók és hivatkozások

Cameron, J. (2004): A művész útja. Édesvíz Kiadó, Budapest
Egri, L. (2008): A drámaírás művészete. Műegyetem, Budapest
Glei, J. K. (2016): Tartsuk kézben hétköznapjainkat! HVG könyvek, Budapest
Görög, M. (2003): A projektvezetés mestersége. Aula Kiadó, Budapest
Gesing, F. (2007): Kreatív írás. Z-Press Kiadó, Miskolc
Varga, B. (2017): A siker tintája. Könyvmolyképző Kiadó, Budapest

Kiszely Réka tollából

Ezek is kedvedre valók lehetnek

Your email will not be published. Name and Email fields are required

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .