Hiro Arikawa: Az utazó macska krónikája

Az emberek voltaképp csak nagyra nőtt majmok, akik felegyenesedve járnak, de igencsak el vannak telve maguktól.


Mostanában láttam itt-ott felbukkanni a címet és felkeltette az érdeklőésem, főként hogy japán az írója és én rajongok ezért az ázsiai országért. Gyorsan szétnéztem vajon a molyon van e kihívás ehehz a könyvhöz és nem is kellett csalódnom. Találtam hozzá.

 

Fülszöveg: Néha messzire kell utaznod, hogy megtaláld azt, ami ott van előtted. Nana úton van, de nem biztos benne, hová tart. A lényeg az, hogy imádott gazdája, Szatoru mellett terpeszkedhet az ezüstszínű furgon anyósülésén. Szatoru nagyon szeretne találkozni három régi, ifjúkori barátjával, Nana azonban nem tudja, miért, a férfi pedig nem akarja elmondani.
A ritka szelídséggel és humorral elmesélt történet, amely Japán változó évszakaiban játszódik, az élet váratlan fordulatainak csodáját és örömét mutatja be.
Arra tanít, hogy tudjuk, mikor adjunk, és mikor kapjunk.
Több mint egymillió olvasót indított már meg világszerte a kedvesség és igazság üzenete.
Egy csodálatos történet hűségről és barátságról.

Vélemény: ÚRISTEN! Úristen! Ez a könyv lenyűgöző. Komolyan. Rengeteg érzelmen vitt végig. Nevettem, sírtam, ámélkodtam, irigykedtem. Szatoru csendes méltosággal halad végig az útján. Célja, Nanának, imádott cicájának új gazdát találni. Ám a történetben nem Szatoru a főszereplő. Hiró Akirawa zseniálisan választotta meg a történet hangját. Nana, a kóbor macskából házivá avanzsált öntudatos kandúr meséli el kettejük találkozását, barátságát és elválását.
Remekül van felépítve a regény, jól elkülöníthető részekkel, ahogy Szatoru sorra végigjárja egykori barátait, hogy Nanát rájuk bizza. Ám mindig tovább áll ő és a cica is. Túl szoros köztük a kötelék és az utazás csak egyre szorosabbra fonja azt köztük. Végül Nana Szatoru nagynénjénél marad, a férfi haláláig.

Arikawa nagyon finom kézzel festette le mind az állat, mind az ember érzelmeit, ahogy végig vitt a történeten. Gyönyörű színes képek és szívettépő érzelmek tömkelegét vonultatta fel. Nagyon jól eltalálja, hogyan vezesse végig az olvasót Szatoru utolsó időszakán, annélküll, hogy túldramatizálná a helyzetet.

Könnyen olvasható, sokzsebkendős történet. Ezt nem elég egyszer elolvasni, mert az ember újra és újra el akarja olvasni, hogy átélje azokat a csodálatos pillanatokat, ami létrejön Szatoru és Nana közt. Egy tökéletes barátság ember és állat közt.

Persze a borítója is egyszerű, mégis nagyon árulkodó. Letisztult gondolatokat sugárzó, két színt használó borító.
Utolsó gondolatnak pedig az egyik kedvenc idézetem belöle:

A mosolyotokat akarta magával vinni.”

Ezek is kedvedre valók lehetnek

Your email will not be published. Name and Email fields are required

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .