Elhoztam a Júniusi 100 szavast.
Feladat: Írjatok le egy igazi nyári vihart, csak érzékeléssel ( szaglás, látása. hallás stb.).
Valamint a megoldások:
Kulcsár Kata:
Bodza szűköl, fel-alá rohangál az ajtó és a kerti hintán nyugvó lábam között. Az ernyőfodor sebesen rezeg, szinte búg. A madárdal egyre sürgetőbb, élesebb. Kukorékolás hasít bele, kétszer, hosszan, mint a trombitaszó. Me-ne-dék-be! A macska mozdulatlan ül, csak a füle forog, mint a radar, figyeli a széljelentést. Az égen felsorakoznak egymással szemben a szürkén gomolyló és a fényes, fehér felhők, mint a rögbijátékosok. A levegő izgalommal-feszültséggel teli, mint meccs kezdetekor. A kutya melegen-szaporán liheg a kézfejemre. A szemében kétségbeesett értetlenség: Mikor megyünk be?! Felnevetek és lehunyom a szemem. Nem értem, a kutyák miért nem találják a nyári vihart vadul romantikusnak?
Büksi Zsuzsanna:
A madarak elhallgattak. Fekete felhők gyülekeztek, súlyos hasuk már-már a földet verte. Fényvillanások hasították darabokra a látóhatárt. Vékonytörzsű fák hajoltak földig a szélben, ami hideg leheletével vágott végig a bőrömön. Felkavarta a levegőt, nehéz porszagot hozott. Morajlott körülöttem a mindenség. Fülsiketítő robajjal megreccsent felettem az égbolt. Mintha óriás jutazsák repedne ketté, amiből kiszabadult az özönvíz. Súlyos esőcseppek csapkodták a földet. A víz fehér tajtékkal érkezett. Ősi ritmus taktusait dobolta. Borsószemnyi, fehér gömbök kopogva végiglyuggatták a leveleket. A zavaros patakként tovaszáguldó víz elvitte a hófehér jéggolyókat, egyre mélyebb barázdákat szántva a homokba. Hamarosan bokáig süppedtem a sárban. Iszapos vízszag terjengett mindenütt.
Agatha Keyguard:
Langyos, vízillatú szél söpört végig a tájon. A nap ezelőtt pár perccel még melegen cirógatta a virágokat, majd a felhők, akár Azaret Hordái, egyik pillanatról a másikra tömörültek egyetlen, fekete gomolyaggá. Egy fehér villám hasított keresztül az égen, nyomában éles mennydörgés rázta meg a vidéket, akár egy csatakiáltás.
Elhallgatott a szél. Újabb fénycsík villant fel, mire a Horda hatalmas vizestömlője felszakadt. A hűsítő víz függönyként zúdult a punnyadt élővilágra. Heves csiripelés, kuruttyolás töltötte meg a komor szürkeséget. Meghajoltak az ágak, tócsák növekedtek az eddig szomjazó földön. Majd hirtelen elapadt a tömlő és a Horda győztesen hagyta el a vidéket.
Kiszely Réka:
A valóság egy pillanat alatt tűnt el, csak foszlányok maradtak belőle. A felvert por és a villámlás szaga, a torkomba tóduló epe keserű íze, Marcsi forró könnyei, amik áthűlt bőrömet égették és a csatatérré vált város zaja. A szomszédos utcában légvédelmi szirénákat megszégyenítő hanggal üvöltött egy autó riasztója, a buszmegálló öreg, repedezett plexiteteje ropogott felettünk, mikor a szél alá feszült, hogy letépje. A hatalmas esőcseppek ezernyi üvegszilánkként csattogtak körülöttünk. Felrobbant az égbolt üvegbúrája. A földön hömpölygő, jéghideg vízben ülve, vakon meredtem a szürke semmibe, úgy szorítva magamhoz kislányom zokogástól remegő testét, mintha a szél bármelyik pillanatban kitéphetné őt a karjaimból.
M. H. Sethemba:
A meleg fullasztó tömeggel nyomta Aexet. Sápadt virágok kókadtan lógatták szirmaikat halkan könyörögve az esőért. Alex haza indult a munkából, kábán a forróságtól. Égette a bőrét a nap.
Elpilledve lépett be a kertjébe. Olyasmit hallott amit maga sem hitt el. Dörrent az ég. Alex megpillantotta a közeledő sötét felleget. Lomhán érkezett tele esővel. A szél könnyed léptekkel táncolt végig az utcákon, belekocolva a fák lombjába. Hirtelen felerősödött a szél, a levegő megtelt édes eső illattal és pillanatokkal később hűs cseppek koppantak Alex forró bőrén.
A villám fényesen villant, végighasítva keresztben az eget. A robaj, ami követte megremegtette az emberek szívét.
Kiszely Réka:
Az angyalok megnyitották az égi zuhanyt. A szél vad dalt játszott a hinták nyikorgó lánc-húrjain és a játszótért övező fák ágain, igazodva a kitolt kukák tetején doboló eső ritmusához. Kacagva, csukott szemmel pörögtem és forogtam, ahogy a földöntúli zene magához ölelt. A megtépázott orgonák édes illata összekeveredett a víz és a villámlás ózon illatával. Az apró esőcseppek ezernyi tűként szurkálták felhevült bőrömet, amin alig pár perce még forró izzadtság csorgott a fülledt melegtől, a szél hűvös ujjaival simította rám az átázott csipkeruhát. Marci tenyere a tenyerembe simult, víz fröccsent és csattant a talpunk alatt, kettőnk ritmusát lopva az égi zenébe.
