Júniusi 100 szavas játék

Elhoztam a Júniusi  100 szavast.

Feladat:  Írjatok le egy igazi nyári vihart, csak érzékeléssel ( szaglás, látása. hallás stb.).

Valamint a megoldások:

Kulcsár Kata:
Bodza szűköl, fel-alá rohangál az ajtó és a kerti hintán nyugvó lábam között. Az ernyőfodor sebesen rezeg, szinte búg. A madárdal egyre sürgetőbb, élesebb. Kukorékolás hasít bele, kétszer, hosszan, mint a trombitaszó. Me-ne-dék-be! A macska mozdulatlan ül, csak a füle forog, mint a radar, figyeli a széljelentést. Az égen felsorakoznak egymással szemben a szürkén gomolyló és a fényes, fehér felhők, mint a rögbijátékosok. A levegő izgalommal-feszültséggel teli, mint meccs kezdetekor. A kutya melegen-szaporán liheg a kézfejemre. A szemében kétségbeesett értetlenség: Mikor megyünk be?! Felnevetek és lehunyom a szemem. Nem értem, a kutyák miért nem találják a nyári vihart vadul romantikusnak?

Büksi Zsuzsanna:
A madarak elhallgattak. Fekete felhők gyülekeztek, súlyos hasuk már-már a földet verte. Fényvillanások hasították darabokra a látóhatárt. Vékonytörzsű fák hajoltak földig a szélben, ami hideg leheletével vágott végig a bőrömön. Felkavarta a levegőt, nehéz porszagot hozott. Morajlott körülöttem a mindenség. Fülsiketítő robajjal megreccsent felettem az égbolt. Mintha óriás jutazsák repedne ketté, amiből kiszabadult az özönvíz. Súlyos esőcseppek csapkodták a földet. A víz fehér tajtékkal érkezett. Ősi ritmus taktusait dobolta. Borsószemnyi, fehér gömbök kopogva végiglyuggatták a leveleket. A zavaros patakként tovaszáguldó víz elvitte a hófehér jéggolyókat, egyre mélyebb barázdákat szántva a homokba. Hamarosan bokáig süppedtem a sárban. Iszapos vízszag terjengett mindenütt.

Agatha Keyguard:
Langyos, vízillatú szél söpört végig a tájon. A nap ezelőtt pár perccel még melegen cirógatta a virágokat, majd a felhők, akár Azaret Hordái, egyik pillanatról a másikra tömörültek egyetlen, fekete gomolyaggá. Egy fehér villám hasított keresztül az égen, nyomában éles mennydörgés rázta meg a vidéket, akár egy csatakiáltás.
Elhallgatott a szél. Újabb fénycsík villant fel, mire a Horda hatalmas vizestömlője felszakadt. A hűsítő víz függönyként zúdult a punnyadt élővilágra. Heves csiripelés, kuruttyolás töltötte meg a komor szürkeséget. Meghajoltak az ágak, tócsák növekedtek az eddig szomjazó földön. Majd hirtelen elapadt a tömlő és a Horda győztesen hagyta el a vidéket.

Kiszely Réka:
A valóság egy pillanat alatt tűnt el, csak foszlányok maradtak belőle. A felvert por és a villámlás szaga, a torkomba tóduló epe keserű íze, Marcsi forró könnyei, amik áthűlt bőrömet égették és a csatatérré vált város zaja. A szomszédos utcában légvédelmi szirénákat megszégyenítő hanggal üvöltött egy autó riasztója, a buszmegálló öreg, repedezett plexiteteje ropogott felettünk, mikor a szél alá feszült, hogy letépje. A hatalmas esőcseppek ezernyi üvegszilánkként csattogtak körülöttünk. Felrobbant az égbolt üvegbúrája. A földön hömpölygő, jéghideg vízben ülve, vakon meredtem a szürke semmibe, úgy szorítva magamhoz kislányom zokogástól remegő testét, mintha a szél bármelyik pillanatban kitéphetné őt a karjaimból.
M. H. Sethemba:
A meleg fullasztó tömeggel nyomta Aexet. Sápadt virágok kókadtan lógatták szirmaikat halkan könyörögve az esőért. Alex haza indult a munkából, kábán a forróságtól. Égette a bőrét a nap.
Elpilledve lépett be a kertjébe. Olyasmit hallott amit maga sem hitt el. Dörrent az ég. Alex megpillantotta a közeledő sötét felleget. Lomhán érkezett tele esővel. A szél könnyed léptekkel táncolt végig az utcákon, belekocolva a fák lombjába. Hirtelen felerősödött a szél, a levegő megtelt édes eső illattal és pillanatokkal később hűs cseppek koppantak Alex forró bőrén.
A villám fényesen villant, végighasítva keresztben az eget. A robaj, ami követte megremegtette az emberek szívét.

Kiszely Réka:
Az angyalok megnyitották az égi zuhanyt. A szél vad dalt játszott a hinták nyikorgó lánc-húrjain és a játszótért övező fák ágain, igazodva a kitolt kukák tetején doboló eső ritmusához. Kacagva, csukott szemmel pörögtem és forogtam, ahogy a földöntúli zene magához ölelt. A megtépázott orgonák édes illata összekeveredett a víz és a villámlás ózon illatával. Az apró esőcseppek ezernyi tűként szurkálták felhevült bőrömet, amin alig pár perce még forró izzadtság csorgott a fülledt melegtől, a szél hűvös ujjaival simította rám az átázott csipkeruhát. Marci tenyere a tenyerembe simult, víz fröccsent és csattant a talpunk alatt, kettőnk ritmusát lopva az égi zenébe.

Ezek is kedvedre valók lehetnek

Your email will not be published. Name and Email fields are required

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .