Meseírónk, Tóth Eszter szerette a kötelezőket? Vittorio Verossinak melyik könyv tetszett a legjobban? Olvass újabb titkokat
1. Melyik az az általános iskolai kötelező olvasmány, amely nagy hatással volt rád (lehet negatív/pozitív egyaránt)?
Tóth Eszter: Elolvastam minden kötelezőt – na jó, az oroszokat nem – de őszintén szólva egyikre sem tudnám azt mondani, hogy nagy hatással volt rám. Volt ami tetszett, volt amit utáltam, de ennyi.
Sümegi Emília: A Pál utcai fiúk miatt szerettem meg az olvasást. 🙂 Mikor végeztem, ültem az ágyon és bőgtem, és elképesztőnek tartottam, hogy egy könyv ilyen erős érzéseket ki tud váltani. Újra át szerettem volna élni. (De a 13 évesen olvastatott Arany ember máig kísért…)
Fráter Zsuzsanna: Mivel én az a gyerek voltam, aki fura módon szereti a kötelező olvasmányokat, így negatív élményem szerencsére sosem volt könyvek kapcsán. Pozitív és meghatározó viszont annál több. Az egyik legmeghatározóbb talán Jókai A kőszívű ember fiai című regényéhez köthető, mivel évekre Jókai-rajongóvá tett, így a közelemben fellelhető összes Jókai-kötetet elolvastam, másrészt pedig Baradlay Richárd hosszú időre a férfiideálommá vált, aki mellett a hús-vér fiúk labdába sem rúghattak.
Vittorio Verossi: Általánosban a kötelezők nálunk elég szerencsétlenül lettek összeválogatva. Ugyan az Árvácskát jó sokszor elolvastam, a sors fintora, hogy nálunk éppen az sosem volt kötelező.
2. Melyek azok a könyvek, amelyek olvasási élményét egy-egy személyhez kötöd, és a személy miatt hagytak benned maradandó nyomot?
Tóth Eszter: Margaret Mitchel- Elfújta a szél, gimis legjobb barátnőm ajánlotta, annak idején minden évben elolvasta és addig nyaggatott, hogy én is olvassam el és nézzem meg a filmet, hogy végül be adtam a derekamat. Nem bántam meg, mert nagyon tetszett.
Sümegi Emília: Szilvási Lajos: Egymás szemében, és Nora Robetstől egy megnemmondomacímét. Gimis barátnőmmel cseréltünk, mert rájöttünk, hogy nagyon mást értünk romantikus könyv alatt, és hát hátha a másiknak is tetszik, ami nekünk. Nos, voltak ugyan részek, amik tetszettek, meg olvastatta is magát, de nem lettem Nora Roberts rajongó. És ezt ő is elmondhatja Szilvásiról. 😀
Fráter Zsuzsanna: Az egyik volt barátom szerettette meg velem az amerikai beat-irodalmat ( Ginsberg: Üvöltés, Kerouac regényei stb.) A kortárs orosz irodalom iránti rajongásom pedig az egyik nagy hatású egyetemi tanáromnak köszönhető, aki egyébként Ulickaja egyik fordítója is.
Vittorio Verossi: A párizsi látó – Egy történelmi romantikus krimi, ami a Napkirály korában játszódik. Hiába imádom a korszakot, a nyomozós történetek távol állnak tőlem, az akkori legjobb barátnőm ellenben falta őket. Ez az ő egyik kedvenc könyve volt. Egyébként a maga kategóriájában tényleg zseniális mű, mindenkinek ajánlom.
3. Melyik volt a leghosszabb könyv amit elolvastál?
Tóth Eszter: Szerintem szintén az Elfújta a szél, ha ól emlékszem közel 1000 oldal volt.
Sümegi Emília: Két kötetes ér? Mert akkor A nyomorultak. (Mondjuk ha nem, azt hiszem, akkor is annak az első kötete volt a leghosszabb.)
Fráter Zsuzsanna: Jó kérdés, talán Tolsztoj Háború és békéje, vagy George R. R. Martin egyik A tűz és jég dala kötete lehetett.
Vittorio Verossi: Kiskorom óta hajlamos vagyok féltéglákat olvasni, így meg nem tudnám mondani, melyik volt a leghosszabb. ^^” Az E.A.Poe összes (esszékkel és mindennel) számít?
4. Melyik könyv borítója az abszolút kedvenced?
Tóth Eszter: Mindegy csak fehér legyen, imádom a fehér borítókat 😀
Sümegi Emília: Hű, megfogtál, fogalmam sincs. Most hirtelen Wéber Anikótól Az osztály vesztesét mondanám, mert egyrészt erre emlékszem, mert itt van a polcon, másrészt élveztem nézegetni rajta az apró, sulis cuccokat.
Fráter Zsuzsanna: Mivel nem igazán érdekelnek a könyvborítók, így nem tudnék ilyet megnevezni. Soha nem veszek meg csak egy könyvet a borítója miatt. Sőt, a túl szép borító nekem mindig gyanús, sajnos sokszor bűn rossz regényeket palástolnak velük. (Ilyenhez volt már párszor szerencsétlenségem.)
Vittorio Verossi: Cristopher Moore – Mocskos meló
5. Melyik a kedvenc karaktered akit megalkottál?
Tóth Eszter: Most épp Adonisz, a jelenlegi kéziratom főszereplője, szegényt úgy érzem nagyon megszívatom, de eddig ügyesen veszi az akadályokat.
Sümegi Emília: Remek kérdéseid vannak, ha még nem mondtam volna! 😀 Egyrészt mindig az, akivel épp időt töltök, okkal van épp akkor, épp őhozzá kedvem. A legutóbbi novellám nyugodt, biztos Koppány tanár ura tudom, hogy maradandóan a szívemhez nőtt, de alig várom, hogy dolgozhassak a regénybe tervezett Moyzanával is, aki ugyan még alakul, de van szerepjátékos előzménye. És ott van a kamaszkori legfontosabb történetem Emíliája… ^^
Fráter Zsuzsanna: Akiket megalkotok, mindig közel kerülnek hozzám. A kedvencem talán mégis Pipacs, az ifjú boszorkány, róla már többször írtam.
Vittorio Verossi: Hát illik, hogy egy szülőnek legyen kedvenc gyereke?
