Vittorio Verossi: Pályázatok bűvkörében

 

Nem csináltam titkot belőle, hogy mostanában érkeztem meg a pályázatok világába. Imádom, hogy létezik. Hatalmas lehetőség az ismeretlen íróknak, ráadásul tömegeket ösztönöznek alkotásra.
Viszont tettem egy felfedezést.
Minél aktívabb vagy, statisztikailag annál több esélyed van nyerni. Ez igaz. Minél többet alkotsz, annál többet fejlődsz. Ez is igaz. Minél többféle dologban próbálod ki magad, annál többet tanulsz. Ez még mindig igaz. DE. Ha a pályázatozásod öncélúvá válik, épp a lényeget ölheted ki a munkáidból. Hogy értem?

A pályázatoknak általában kritériumai vannak: adott témában, műfajban, stb. várnak műveket. Ám ennél többről is szó lehet, gyakran áll koncepció a háttérben. Hiába tartod be maxiálisan a formai kereteket, ha nem érzel rá, hogyan illeszkedj a pályázat kiírói által elvárt profilba.
Ha ez a profil idegen számodra, két dolgot tehetsz. Az egyik, hogy megpróbálsz megújulni. Olyasmit írni, amiről azt hiszed, hogy a zsűri azt akarja látni. Vagy eltalálod, vagy nem. A másik, hogy a jól bevált eszköztáraddal igyekszel megoldani a problémát. Közben reméled, hogy az átütő zsenialitásod még a szerkesztőség koncepcióján is felülkerekedik. Ki tudja, biztos akadt már példa ilyesmire a történelemben.
A megújulós módszer előnye, hogy új világokat fedezünk fel kísérletezés közben, megismerjük a képességeinket, tágítjuk a határainkat, tapasztalatot gyűjtünk. Ez akkor is győzelem, ha nem nyerünk az adott pályázaton. VISZONT. Az embert áteshet a ló túloldalára. Mindennel és bármivel próbálkozni kezdhet, miközben szem elől téveszti azt, ami igazából érdekli.
Megpróbáltam elveket kovácsolni, hogy ne essek ebbe a hibába. Íme:
Nem írunk semmit csak azért, hogy minél több helyen szerepeljünk. Ha sehogy sem bírunk olyan témát találni egy pályázat keretein belül, amivel azonosulni tudnánk, akkor hagyjuk az egészet a fenébe. A kényszeredettség éppúgy átsütne az írásunkon, mint az ihletettség. Egy erőltetett írás úgysem nyerne.
Mit csinálunk helyette? Minden pályaműbe megpróbáljuk becsempészni a karakterünk egy darabkáját. Hatalmas kihívás, viszont ha sikerül megtalálnunk az arany középutat, az garantálja, hogy nem öncélú firkálgatással vesztegetjük az időnket.

Vittorio Verossi

Ezek is kedvedre valók lehetnek

Your email will not be published. Name and Email fields are required

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .