Reméltem, hogy egy izgalmas Stephen King regény feldobja az estémet, így egy teával és egy kis kekszel beköltöztem az ágy sarkába, és nekiláttam elolvasni a Tom Gordon, segíts! című könyvet.
Fülszöveg: A kilencéves Trisha McFarland nem érzi túl jól magát. Szülei nemrég váltak el, ő és a bátyja az anyjukkal maradtak, másik városba költöztek. Pete, aki amúgy is szenved a kamaszkor problémáitól, folyton vitatkozik az anyjával. Nagyon nyomasztó otthon a légkör. Trishának rettenetesen hiányzik az apja.
Szombatonként az anyjuk kirándulni viszi őket. Ezúttal a maise-i erdőkbe. Trisha letér az útról és eltéved – Pete és az anyja észre sem veszik, szokás szerint vitatkoznak.
Megelevenedik minden gyerek rémálma: egyedül bolyongani a rengetegben, ahol annyi veszély leselkedik ránk – alattomos rovarok, szúrós bokrok, a kígyókról és vadállatokról nem is beszélve… Hát még ha egy szörny figyeli az embert, minden lépését kíséri, ott liheg a nyakában…
A kislány egyetlen társa a kis rádiósmagnója. Esténként baseballmeccset keres rajta, mivel nagy Red Sox-rajongó. Kedvence a verhetetlen befejező dobó, a jeges nyugalmú Tom Gordon, aki az utolsó pillanatban megmenti a vesztésre álló meccset is. Hozzá fohászkodik Trisha, hogy segítse meg…
Stephen King, a feszültségkeltés nagymestere és a gyermeki szorongások jó ismerője félelmetes atmoszférát teremt: az olvasó úgy érzi, ő maga kóvályog az ijesztő vadonban…
Vélemény:
Borító: Megnéztem az összeset amit találtam és megnyugodtam, nemcsak nálunk magyarországon, hanem mindenütt a világonban iszonyú ronda borítokkal jelennek meg a könyvel. Értem én, hogy ijesztőnek kéne lenniük, de ezek inkább csak borzalmasak. Nálam és szerintem sok más embernél sem érrik el a célt amit szeretnének. Tipikusan az a borítós könyv, amit leghátulra dugok a polcon, mert bár, lehet jó könyv, attól még szörnyen néz ki és vannak szebb borítós könyvek is.
Szereplők:
Trisha McFarland: A kis Trisha okos gyerek. Bár a szülei külön élek és próbál átlendülni a válás okozta rossz érzéseken, most olyan helyzetbe csöppen, amit hideg fejjel kell kezelnie. Védtelenül marad egy hatalmas erdőben. Bár szerintem kicsit túl nyugodtan viselkedik kisgyerekként, azért az író néha felcsillantja az eszeveszett pánikor és félelmet, ami ilyenkor jellemző az emberekre. Nem is feltétlen a kora okán, inkább azért mert minden ember retteg az eltévedéstől. Kivéve azt a kis százalékot természetesen aki így keres kalandot, de ők általában szándékosan keverednek el az erdőkben.
Tom Gordon: Trisha még csak nem is ismeri. Baseball játékos. Olyan ember, akire mindig támaszkodhat a csapat és ebből az acélos erőből és nyugalomból merít Trisha is, hgy képes legyen tovább menni és elhinni, hogy minden rendbe jön és őt megmentik. A másik nagy segítség a rádió. Ez tuti nagy segítség mert nem érzed tőle magam egyedül.
Meg kell mondjam, hogy én aki, imádtam a Ragyogást, a Végítéletet, most nagyot csalódtam. Nem mondom hogy nincs ilyen felelőtlen szülő, mert sajnos találkoztam már velük. Van úgy, hogy egy-egy heves vita közepette mást meg sem hallunk. De egy ilyen helyen én tuti mind a két gyerekemet magam előtt terelném, nem hagynám, hogy mögöttem kószálljon.
Trisha nekem kicsit túl nyugodt, ekkora gyerek szerintem sokkal jobban kétségbeesne. De hát legyen, elfogadom hogy egy nyugodt gyerek. Van ilyen. PErsze csinál butaságokat, de alapos kalandban van része. Mégis, a napok nem telnek és a történet amúgy sem gyors, de van ahol még jobban lelassul. Többször gondoltam rá, hogy lerakom, mert egyszerűen már nem érdekelt a következő dagonyázos rész. A feszültség csak akkor volt meg amikor a kislány mögött settenkedő valamit behozta a képbe. Amúgy az egész olyan volt, mint egy kirándulás.
Sethemba
