Gardner könyveivel egy ideje szemezek, szeretem a jó krimiket, mostanában pedig nagyon rákaptam a krimire. Van egy kihívás, amire 50 különböző nyomozó krimit kell elolvasni. Volt hozzá egy klassz száz tippet adó lista. Rákaptam az ízére és eszembe jutott, amikor megláttam Perry Mason nevét, hogy olvasni akartam Gardnertől. Nem volt rossz dőntés.
Fülszöveg: A regénynek nincs rendes fülszövege, egy regényrészlete van:
– De maga ugye bevallotta, Mr. Mason, hogy hamis nyilatkozatot adott a rendőrségnek?
– Valóban bevallottam.
– És ez nem bűntett?
– Nem. Az ember annyiszor hazudhat a rendőrségnek vagy bárki másnak, ahányszor akar. Ha azért hazudik, hogy fedezzen egy gyilkost, akkor valóban bűnt követ el. Ha eskü alatt hazudik, akkor hamis tanúvallomást tesz. De ebben az esetben, uraim, a hazugság a gyilkos lépre csalását szolgálta.
– De nem vállalt ezzel kockázatot?
– Uraim, én mindig kockázatot vállalok. Én így szoktam játszani. Szeretem a kockázatot.
Egy időben nagy hagyomány volt ez a könyveknél, hogy regényrészleteket másoltak ki a kiadók a könyvek hátuljára. Ezt sosem tudtam annyira értékelni, mert egy krimi sokféle lehet és hiába érdekes a részletecske, ha a többi fele a kutyát sem érdekli.
Vélemény:
A borító: Az egy nagy juj. A régi tipusó borítok igazán szörnyűek. Legalábbis számomra.
Szereplők: Perry Mason, ügyvéd. Öntörvényű. gyors észjárású makacs férfi aki csakis a saját orrát követi, mindegy milyen részleteket, ötleteket titkokat dugdosnak az orra a lá. Minden eshetőséget megvizsgál. Karakterfejlődés csak nyomokban tapasztalható.
A történet egy igazán régimódi “talpalós” nyomozó munkát végző ügyvédről szól, aki nem restel gyilkosságba keveredni, csakhogy utána járjon a titoknak, ami az esetet övezi, amit rábíztak. Rendkívül öntörvényű, csak a saját belátása szerint cselekszik.
Azt kell mondjam tetszett ez a minden kütyütől mentes régi tipusú nyomozás, ahol azt tehet az ember amit tud, hogy fény derüljön a gyilkosságra. Megvan a maga kis bája, izgalma.
