Idén is játszottunk írós játékot a csoportban, ezúttal a babonák kerültek az középpontba. Fogadjátok sok szeretettel a történeteket, amikkel íróink megleptek minket. 🙂
Aux Eliza
– Csak egy kortyot igyál!
Tamás nem érti meg, hogy nem lehet.
– Majd ásványvízzel koccintok.
A szemét forgatja.
– Az nem olyan. Ha nem pezsgőzöl újévkor, balszerencséd lesz.
– A cukorbetegség önmagában nagy balszerencse. Kibírom.
– Egy pohártól nem lesz semmi bajod.
– Lehet, de nem akarok kockáztatni. Ugrál a cukorszintem, és félek, ha eszek hozzá lassítót, akkor is bezavar a diétámba.
Értetlenül néz, de nem is várok mást. Aki nincs benne, nem érti: állandóan vércukrot mérni, tartani az előírt szénhidrát mennyiséget, szedni a gyógyszert, kerülni a tiltott ételeket… De jobb, mint inzulint szúrni. Félek a tűtől, és mindent meg akarok tenni, hogy ne legyen rá szükség. Az anyámtól kezdve mindenki azzal jön, hogy csak egy kicsi cukrostól, fehér lisztestől nem lehet bajom. Nekem az egészségem a tét. Tamás volt az egyetlen, aki korábban sosem akart cukorral tömni, megértett, most mégis úgy viselkedik velem, mint a többiek.
– Miért olyan fontos neked a pezsgő?
A hajába túr. Mindig ezt csinálja, ha ideges.
– Hát, mert… Mert csak.
– Tamás. Az igazat – mondom ellentmondást nem tűrő hangon.
Felsóhajt.
– Emlékszel Trixire?
Ajaj, miért hozta szóba az exét? Ugye nem akarja szakítással kezdeni az új évet? Ráadásul amiatt a…
– Vele nem koccintottunk tavaly. És egy hónap múlva… Nem akarom, hogy mi is szétmenjünk – szól halkan.
– Ez csak egy hülye babona. Trixivel nem a pezsgő miatt szakítottatok, hanem mert smárolt a legjobb barátoddal.
– Lehet…
– Biztos. Én pedig nem fogok pezsgőt inni. Már mondtam, mennyire rosszak a labor eredményeim. És ha te ezt nem tudod megérteni, akkor…
– Sajnálom. Igazad van. – Az ajkába harap, leszegi a fejét. Megcsókolom.
– Bízol a kapcsolatunkban?
Bólint.
– Akkor abban is bíznod kell, hogy nem egy pezsgő tart minket össze. Halványan elmosolyodik, és visszacsókol. Éjfélt üt az óra. Öntök magamnak egy kis szénsavas vizet.
Tamás felém nyújtja a poharát, és csillogó szemmel néz rám.
– Akkor tölts nekem is! Ezentúl ásványvízzel koccintunk!
Büksi Zsuzsanna
Tamara idén online szilveszteri bulit tervezett a baráti körével. Boti először lesz a társaságukban. Biztosan ideges volt emiatt, mert hajnalban horgászni indult. Ilyen szakadó esőben! Tamara inkább elment fodrászhoz.
– Online buli, de azért igyekszünk a hagyományokhoz hűen megrendezni – magyarázta. – Lesz bólé, virsli, lencsesaláta. Csak éppen mindenki otthon marad. Nóri pogácsája hiányozni fog, éppen úgy, mint Saci sajtos tallérjai, meg Ricsi sült malaca. A lényeg, hogy mégis együtt lehetünk. Ez nálunk hagyomány. Babona. Amikor bármelyikünk hiányzott a buliból, utána egyikünknek sem jött össze az éve. Lásd a tavalyi szilveszteri bulit. Miután szakítottunk Zolival, ő máshol szilveszterezett. Ne félj! Idén már nem hagyja ki.
A fodrász színes, csillám hajlakkot fújt Tamara frizurájára.
– Mindenki exe ott van ilyenkor? – kérdezte.
– Ettől olyan izgalmas. Tizenkét éve mindössze hatan voltunk. Mostanra megduplázódtunk, és mindig kiválóan szórakozunk. Mondjuk nekem a tavalyi nem jött össze, de meg is lett a böjtje! Nézz a világra.
– Ne mondd, hogy neked köszönhetjük mindezt, mert lehidalok.
– Zoli nem jött el. Az ő sara.
– Ezt ugye te sem hiszed el? Egy egész világjárványt egy rosszul sikerült szilveszteri buli számlájára írni elég meredek.
– Mindenesetre idén egyikünk sem mondta le. Viszont még mindig bekavarhat az internet. De erre nem akarok ráparázni, mert mindennek jól kell sikerülnie. Még egy ilyen évet nem bírok ki!
– Hiszen találkoztál Botival.
– Az idei évem egyetlen pozitív hozadéka – bólintott Tamara.
– Akkor mégsem volt olyan szar ez az év – összegezte a fodrásza.
– Mégis örülnék, ha jövőre könnyebb lenne. Minden szempontból. Ennek a bulinak ma éjjel sikerülnie kell!
Tamara már a lencsét főzte, amikor beállított Boti a hatalmas ponttyal. Tamara kettőt lépett hátra. Nekiütközött a falnak, de ha tehette volna azon is átlép, hogy minél távolabb kerüljön a haltól.
– Mit akarsz ezzel?
– Halászlét főzök – jelentette be Boti. – Szereted.
– De nem újévkor.
– Szilveszter van.
– Szilveszterkor sem.
– A hal szerencsét hoz – erősködött Boti és betette a pontyot a mosogatóba.
Tamara elhűlve figyelte.
– Vidd innen!
– Mi bajod vele? Majd én megcsinálom.
– A hal elúsztatja a szerencsét – mondta ki Tamara rekedten.
– Mifelénk úgy tartják, pénzt hoz a házhoz. Minél több pikkely van a hátán, annál többet. Nézd! Tele van pikkelyekkel. Mi ez, ha nem szerencse? Éppen ma akadt a horgomra. Ez jel! Jövőre gazdagok leszünk.
Tamara nagyot nyelt.
– Él még?
– Ühüm. De majd fejbe vágom.
– Szerintem inkább dobd vissza. Az én családom szerint halat enni ilyenkor balszerencse. Lesz lencsesaláta. Ez nekem eddig bejött. Mentsük meg ezt a halat. Kérlek!
Boti elmosolyodott, vizet engedett a pontyra. Még lélegzett.
Tamara már összekeverte a lencsesalátát, színes szerpentint lógatott a csillárra és a szekrényekre, amikor felcsörrent a telefonja.
– Honnan tudtad? – szólt bele Boti lelkendezve.
– Mit?
– Hogy varázshal? Teljesíti három kívánságunkat. Mondd, mit kívánjak?
– Jövőre sokkal könnyebb, boldogabb, sikeresebb évet. Estére az egész világon zavartalan internet hozzáférést. És… azt hiszem ennyi.
– Akkor enyém a harmadik. – Ezzel letette.
Talán a hal mégsem úsztatja el a szerencséjüket. Tamara alig várta, hogy Boti hazaérjen.
– Mit kívántál? – kérdezte izgatottan.
– Meghitt szilvesztert, kettesben veled.
– Azt nem lehet… Zavartalan internet hozzáférés lesz.
A lámpák kialudtak.
– De úgy tűnik, az áramszolgáltatás szünetel – kacsintott Boti, és meggyújtott néhány gyertyát.
Kiszely Réka
– Miért nem jössz át holnap Marióhoz? – kérdezte Ray, miközben lehuppant Claire mellé. – Tavaly is kihagytad. Nem tudnád rávenni apádat, hogy legalább most az egyszer elengedjen?
Claire felpillantott az előtte fekvő e-olvasóról és elgondolkodva Rayre bámult. Aztán gyorsan körbe nézett. Mikor visszafordult legjobb barátja felé és izgatottan ráhunyorgott, Ray szíve kihagyott egy ütemet.
– Apa elengedne, csak… nem akarok menni – vallotta be Claire halkan.
– Miért?
– Ígérd meg, hogy nem fogsz kinevetni!
– Mikor nevettelek ki utoljára?
– Tegnap.
– Oké, nem nevetlek ki – ígérte meg Ray azonnal, bűntudatosan. – Miért nem akarsz eljönni?
Claire ismét gyorsan körbepillantott, aztán közelebb hajolt barátjához. A szája sarkában cinkos kis mosoly bújt meg, Ray orrát megcsapta ruháinak enyhe virág illata. Szerette ezt az illatot.
– Mert otthon az ablakomból látom a légtisztító parkot – suttogta Claire –, és azt is, ha felbukkan egy róka.
Ray nyakát hideg veríték öntötte el, gyomra görcsbe rándult. Olyan erővel szorította ökölbe a kezét, hogy szinte megfájdultak az ujjai.
– Rókák csak a génmentő parkban vannak – jegyezte meg, olyan flegmán, amilyen flegmán csak tudta és remélte, hogy Claire nem hallja ki hangjából az enyhe remegést. – Pont azért zárták be mindet, hogy megmaradjanak.
Claire vállat vont.
– Nem kell, hogy higgy nekem. Én akkor is láttam egyet tavaly, apa nem hitt nekem, de anyu szerint ő hozott nekünk szerencsét egész évben. Tudod, régen a rókák szerencse állatok voltak.
– Aha – préselte ki magából Ray sután, csakhogy ne bántsa meg barátját, miközben tarkóján legördült az első hideg veríték csepp.
Ó, anya ki fogja porolni a bundáját, ha megtudja, hogy valaki meglátta őt.
Claire megérintette az e-olvasóját és elmentette hol tart.
– Szóval idén mindenképp otthon akarok lenni, hátha megint látom őt. Jól jönne egy kis szerencse, a felvételihez. Apa örülne, ha ösztöndíjas lennék – magyarázta Claire, enyhén vöröslő füllel. Ray szíve a torkába ugrott, amikor barátnője rámosolygott. – Átjöhetsz, ha szeretnél. Hátha te is látod.
Ray nagyot nyelt és kipréselt magából egy mosolyt.
– Kösz, de már elígérkeztem. Tajd talán jövőre – felelte hevesen doboló szívvel.
Ja. Anya határozottan ki fogja porolni a bundáját. Nem csak a tavaly miatt.
~*~*~*~
Claire az emeletiablakban ült, és olvasott. Karcsú testét hatalmas, karácsonyfákkal díszített vörös takaróba burkolta, barna haja vad hullámokban omlott a vállára. Ray szíve hevesen dobolt, miközben a légtisztító park egyik mechanikus fája mögé húzódott és osztálytársát figyelte. Karcsú, prémes teste a földhöz lapult, füleit lesunyta, miközben ugrásra készen várt, hogy Clair végre felnézzen.
Az éjszakai havazás füstszürke takarót borított mindenre, a légtisztító park mechanikus fáinak ágai is friss hótól roskadoztak. A rókaváltó vörös bundája messzire látszott a szürke tájban, Ray remélte, hogy a sötétség elrejti. Tudta, hogy felelőtlenség volt átváltoznia ilyen időben.
De szerencsét akart hozni Claire-nek. Látni akarta a mosolyát, amikor hétfőn megkérdezi tőle, milyen volt az újév.
A lány végre felnézett a könyvéből és kipillantott a park irányába, amikor valahol, utcákkal arrébb felrobbant az első tűzijáték.
Ray rejtekhelyéről előpattanva rohant keresztül az apró külvárosi kerten, vörös bundája szerencsehozó foltként villant a havas tájon.
