Szenczi Ildikó

’86-os évjárat vagyok, szívemben örökké budapesti panellakó, de néhány éve már Pomázon élvezem a falszomszédok nélküli reggeleket. Párommal boldog vadházasságban élünk egy pitbull és egy kínai meztelenkutya társaságában, egyébként pedig kutyaiskolát vezetek, ami legalább annyira gyerekkori szerelem, mint a történetek.

Hobbim nem sok van; amit csinálok, azt komolyan veszem, és tisztességes függőséggé fejlesztem, mint a zenehallgatást, a teázást és a sorozatnézést. Halálos ellenségeim a korán kelés és a fényképezőgép lencse felőli oldala. Ha állásinterjún lennénk, akkor azt mondanám, hogy a három legjobb tulajdonságom az őszinteség, a kreativitás és a humor. Egyébként a legrosszabbak is ezek, csak akkor érzéketlenségnek, lustaságnak és idegesítő beszólásoknak hívjuk őket.

Emlékeim szerint kamaszkoromban kezdtem el írni, főleg verseket, és főleg azért, hogy ne őrüljek meg (spoiler: nem jött be). Első szakmai sikeremnek azt tekintem, amikor középiskolában megmutattam egy jobban sikerült versemet a magyartanáromnak, és másnap reggel az iskolapszichológusnál találtam magam. Azóta szerencsére egyéb motivációim is vannak, átnyergeltem prózára, és felfedeztem az írástechnika csodálatosan frusztráló világát. Most már azért kell megtanulnom jól írni, mert megőrülnék, ha csak rosszul tudnám csinálni, és ez a sok történet mind bennem ragadna.

Leginkább fantasy-ben utazom, klasszikustól az urbanig, YA-tól a felnőttig – már amikor az élet, illetve a saját elmém hagy írni. Igyekszem mindkettőt megregulázni, remélhetőleg nem csak a saját örömömre.

 

Publikációk:

Alexandro (novella, 2017. július 13., On Sai fanfiction pályázat I. helyezett)

Halott dolgok (novella, 2019. augusztus 28., Aranymosás Irodalmi Magazin)

 

Elérhetőségek:

csacsiga@gmail.com

Comments are closed.